Ki randizott II. Katalin orosz cárnő-szel?

II. (Nagy) Katalin (oroszul: Екатерина II Великая; Stettin, 1729. május 2. – Szentpétervár, 1796. november 17.) 1762-től haláláig Oroszország császárnője (Императрица Всероссійская – Imperatrica Vszerosszijszkaja), minden szempontból az egyik legjelentősebb orosz uralkodó. Regnálása alatt megerősödött Oroszország európai helyzete, és immár nagyhatalomként tekintettek az országra. Katalin jelentősen támogatta az orosz művészetet és tudományt is: számtalan nagyszerű műalkotás, jelentős építészeti emlék, világraszóló tudományos eredmény született uralkodása idején Oroszországban.

Alexander Petrovich Yermolov (1754–1834) was a Russian favourite and the lover of Catherine the Great from 1785 to 1786.

Yermolov was presented to Catherine by Grigory Potemkin, tested by Anna Protasova and became Catherine's lover in 1785. He collaborated with the enemies of Potemkin and attempted to have Potemkin removed, and thereby lost his position. He went to Paris in the late 1780s and spent the rest of his life in Schloss Frohsdorf.

Ivan Nikolajevich Rimsky-Korsakov, né Korsav (29 June 1754 – 31 July 1831 in Saint Petersburg, Russian Empire) was a Russian courtier and lover of Catherine the Great from 1778 to 1779.

Il conte Aleksandr Matveevič Dmitriev-Mamonov (in russo Александр Матвеевич Дмитриев-Мамонов^?; Smolensk, 30 settembre 1758 – San Pietroburgo, 11 ottobre 1803) è stato un diplomatico russo, appartenente ad un'antichissima dinastia della nobiltà dei boiardi discendente dei Rurichidi e con grandi possedimenti nei pressi di Smolensk.

In quanto aiutante di campo del conte Potemkin, Mamonov nel 1784 fu presentato alla zarina Caterina II, della quale in breve divenne il favorito.

Grazie al favore dell'imperatrice, che gli tributava 100.000 fiorini annui, riuscì ad istituire una piccola corte di illuministi, che tra gli altri comprendeva il conte Semën Romanovič Voroncov, Nikolaj Aleksandrovič Zubov, fratello di Platon Aleksandrovič Zubov, Pëtr Alekseevič Palen, José de Ribas, Aleksandr Andreevič Bezborodko e Nikita Petrovič Panin e inoltre Mamonov tenne un frequente scambio epistolare con il mecenate di Wolfgang Amadeus Mozart, Friedrich Melchior von Grimm.

Nel 1787 prese parte ai negoziati con Stanislao II Augusto Poniatowski e Giuseppe II d'Austria, divenendo Reichsgraf ("conte del Sacro romano impero"). Alla sua morte fu inumato nel Monastero di Donskoj.

Alexander Dmitrievich Lanskoy, also called Sashin'ka or Sasha, (19 March [O.S. 8 March] 1758 – 6 July [O.S. 25 June] 1784) was a Russian general, favourite and lover of Catherine the Great between 1780 and 1784. It has been said that "[a] look at [her] correspondence with her favorites gives the impression she only had tender feelings for one, Alexander Lanskoi."

Count Sergei Vasilievich Saltykov (Russian: Сергей Васильевич Салтыков, IPA: [sʲɪrˈɡʲej vɐˈsʲilʲjɪvʲɪtɕ səltɨˈkof]; c. 1722 – 1784) was a Russian officer (chamberlain) who became the first lover of Empress Catherine the Great after her arrival in Russia.

Pyotr Zavadovsky (1739–1812) was a Russian statesman of Ukrainian origin. He was a favourite (lover) of Russian empress Catherine the Great from 1776 to 1777.

Count Semyon Zorich (1743–1799) was a Serbian-born Russian lieutenant-general and count of the Holy Roman Empire. He served Russia against the Prussians and Turks. A member of the Russian court, he was presented to Empress Catherine the Great by Grigory Potemkin and, after having been tested by Praskovja Bruce and doctor Rogerson, became the Empress' lover. He was most influential in the commercial development of Shklov and Mogilev.

Alexander Semyonovich Vasilchikov (Russian: Александр Семёнович Васильчиков, tr. Aleksandr Semënovič Vasil'čikov; 1746–1813) was a Russian aristocrat who became the lover of Catherine the Great from 1772 to 1774.

Vasilchikov was an ensign in the Chevalier Guard Regiment when he was noted by Catherine and was appointed gentleman of the bedchamber on 1 August 1772. When Catherine's then-lover Grigory Grigoryevich Orlov left court, Catherine was informed about his adultery, and 12 August, Vasilchikov was made general aide-de-camp and lover of Catherine. Vasilchikov was expected to be available to attend on her at all times, and was not allowed to leave the palace without permission.

The relationship was short-lived. Catherine found Vasilchikov's gentleness cloying, saying "His tenderness made me weep." When Vasilchikov was away on a journey, sent by the empress, Grigory Potemkin replaced him as her lover. She wrote to her friend Friedrich Melchior, Baron von Grimm about Vasilchikov's dismissal: "Why do you reproach me because I dismiss a well-meaning but extremely boring bourgeois in favour of one of the greatest, the most comical and amusing, characters of this iron century?"

Vasilchikov later complained that he felt like a hired gigolo: "I was nothing more to her than a kind of male cocotte and I was treated as such. If I made a request for myself or anyone else, she did not reply, but the next day I found a bank-note for several thousand rubles in my pocket. She never condescended to discuss with me any matters that lay close to my heart."

Catherine characteristically rewarded her former lover richly. Vasilchikov was given a pension of twenty thousand rubles and valuable properties. He lived the rest of his life in Moscow. He never married. He built a notable collection of Western European paintings and sculptures, including a "Self Portrait" by Velasquez and works by Philips Wouwerman and Andries Botha.

Prince Platon Alexandrovich Zubov (Russian: Платон Александрович Зубов; November 26 [O.S. November 15] 1767 – April 19 [O.S. April 7] 1822) was the last of Catherine the Great's favourites and the most powerful man in the Russian Empire during the last years of her reign.

Grigorij Alekszandrovics Potyomkin, Tavricseszkij (tauriai vagyis krími) herceg (Csizsevo, 1739. szeptember 13. –‎ Rădenii Vechi, 1791. október 5.) orosz politikus és hadvezér, az 1762. évi palotaforradalom megszervezője, II. (Nagy) Katalin cárnő kegyence. A parasztság jólétének bizonyítására a cárnő látogatásakor díszletfalvakat építtetett.

Prince Grigory Grigoryevich Orlov (Russian: Григорий Григорьевич Орлов; 17 October 1734 – 24 April 1783) was a favourite of the Empress Catherine the Great of Russia, Prince of the Holy Roman Empire (1772), state and military figure, collector, patron of arts, and General-in-Chief.

He patronised M. V. Lomonosov, D. I. Fonvisin, V. I. Bazhenov and gave them financial support. Honorary member of the Imperial Academy of Arts (since 1765). He collected paintings (including Rembrandt, P. P. Rubens, Titian), sculpture, Chinese, Japanese and Russian porcelain, hunting weapons, etc. (Orlov's collection has been preserved almost completely; it is now in the State Museum-Reserve "Gatchina" of the eponymous city). A large landowner, particularly of the Gatchina manor, where Orlov commissioned the construction of a palace and a landscape garden.

He became a leader of the 1762 coup which overthrew Catherine's husband Peter III of Russia and installed Catherine as empress. For some years he was virtually co-ruler with her, but his repeated infidelities and the enmity of Catherine's other advisers led to his fall from power.

Stanisław August Poniatowski (született Stanisław Antoni Poniatowski; Wołczyn, Lengyelország, 1732. január 17. – Szentpétervár, Oroszország, 1798. február 12.), Lengyelország királya és Litvánia nagyfejedelme II. Szaniszló Ágost (lengyelül: Stanisław II August) néven 1764-es megválasztásától 1795-ös lemondásáig. Ő volt a Lengyel–Litván Nemzetközösség utolsó uralkodója. Az egyetlen Poniatowski-házi uralkodó.

Huszonkét éves korában, 1755-ben Szentpétervárra érkezett, ahol diplomataként szolgált, valamint közeli, szeretői viszonyba került Nagy Katalin cárnővel. Oroszország és Poroszország támogatásával, valamint az orosz csapatok lengyel földön való felsorakoztatásával, 1764 szeptemberében a megfélemlített választásra jogosult gyűlés megszavazta lengyel–litván uralkodónak. A várakozások ellenére Poniatowski megpróbálta megreformálni az ekkora már hanyatlásnak indult Nemzetközösséget, ám a porosz–osztrák–orosz szomszédok mind érdekeltek voltak az ország gyengén tartásában. Emellett belülről a konzervatív nemesi érdekek álltak vele szemben, akik a reformokra az évszázadokkal korábban biztosított kiváltságjogaik felszámolásaként tekintettek.

Uralkodásának korai szakaszában meghatározó esemény volt az orosz befolyás ellen létrejött bari konföderáció háborúja (1768–1772), ami Lengyelország első felosztásához (1772) vezetett. Regnálásának későbbi szakaszán zajlott a négyéves szejm (1788–1792), ami az 1791. május 3-i alkotmány kiadását eredményezte. Az abban foglalt reformokat az 1792-es targowicai konföderáció és a lengyel–orosz háború döntötte meg. Ez közvetlenül vezetett az ország második felosztásához (1793), amit már csak a Kościuszko-felkelés (1794), és Lengyelország végső, harmadik felosztása (1795) követett, ami a Lengyel–Litván Nemzetközösség megszűnését jelentette. Megfosztva minden hatalmától, Poniatowski 1795 novemberében lemondott a trónról, és élete utolsó éveit orosz fogságban töltötte. Szentpétervárott hunyt el, 1798-ban, hatvanhat éves korában.