Ki randizott Angela Raubal-szel?

Angelika Maria „Geli” Raubal (Linz, 1908. június 4. – München, 1931. szeptember 18.) Adolf Hitler mostohanővérének lánya volt.

Hitler Angelika Raubal 1910-ben megözvegyült anyját házvezetőnőként alkalmazta. „Geli” a gimnáziumban rossz tanuló volt, inkább az éneklés és a tenisz vonzotta. Zenetanulásba kezdett, de ezt abbahagyta. A lány 17 éves korában költözött össze „Alf bácsival”. „Geli” egészségügyi iskolába iratkozott be, ám ezzel is felhagyott. Hitler saját szobát biztosított neki, de ez a rajongás lassan gyűlöletté változott. Szoros ellenőrzése alatt tartotta, ellenezte a sofőrje fiával való kapcsolatát. Angela 1931-ben vitatott körülmények között öngyilkos lett. Hitler pisztolyával szívtájékon lőtte magát. Az öngyilkosságot arra alapozták, hogy a szoba, ahol a holttestet megtalálták, belülről volt bezárva. A veszekedésről, általa kikényszerített öngyilkosságról gyorsan elterjedt pletykákat Hitler sajtóközleményben cáfolta.

Hermann Göring a nürnbergi perben azt vallotta, hogy „Geli” halála gyökeresen megváltoztatta Hitler viselkedését másokkal szemben.

Sírja a bécsi Zentralfriedhofban található, és ma már nem jelöli sírkő. [23 E–2–73]. Az osztrák kormányzat rövid időre feloldotta a Hitlerrel szemben fennálló beutazási tilalmat, így Hitler a temetés után három nappal felkereshette a sírt.

Emil Maurice (German pronunciation: [ˈeːmiːl moˈʁiːs]; 19 January 1897 – 6 February 1972) was a German Nazi official and a founding member of the Schutzstaffel (SS). He was Adolf Hitler's first personal chauffeur, and one of only a few people of mixed Jewish and ethnic German ancestry to serve in the SS.

Maurice had no Jewish parents or grandparents, and was thus considered a German and not classified as Jewish or Mischling under the Nuremberg Laws; nonetheless, one of his great-grandfathers (1805–1896) was Jewish, and the more racially stringent SS required officers to prove Aryan ancestry back to 1750. Accordingly, he was given the status of Honorary Aryan by Hitler.

Adolf Hitler (Braunau am Inn, 1889. április 20. – Berlin, 1945. április 30.) osztrák születésű német politikus, a 20. századi történelem egyik legmeghatározóbb alakja, 1933-tól 1945-ös öngyilkosságáig a náci Németország diktátora. A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) vezetője, 1933-tól kancellár. Hindenburg 1934 nyarán bekövetkezett halála után abszolút hatalmú állam- és kormányfő; hivatalosan „Führer und Reichskanzler” néven neveztette magát.

1923. novemberében puccsot akart végrehajtani Münchenben, de végül Landsberg várbörtönébe zárták. Itt diktálta le Rudolf Hessnek a Mein Kampfot (Harcom), amelyben összefoglalta világnézetét, a nácizmus ideológiáját, antiszemita fajelméletét, világuralmi törekvéseit és kommunistaellenességét. Szabadulása után ezeken az ideológiai alapokon építette újjá a pártját. A Versailles-i békeszerződés támadásával, zsidóellenes és pángermánista szónoklataival igyekezett népszerűséget szerezni, de csak az 1929–33-as nagy gazdasági világválság végén sikerült hatalomra jutnia, amikor a náci párt szerezte meg a legtöbb helyet a Reichstagban.

Röviddel ezután a Reichstag elfogadta a felhatalmazási törvényt, amellyel megkezdte a Weimari Köztársaság intézményrendszerének és jogállamiságának felszámolását és a nácizmus totalitárius, autokratikus és fasiszta ideológiáján alapuló, egypárti diktatúrájának kiépítését. Létrehozta a „Harmadik Birodalomnak” nevezett új német államot, amely szándékai szerint ezer évre a világ nagyhatalma lett volna. Ellenfeleit munkatáborokba illetve később koncentrációs táborokba deportálta, kínoztatta és meggyilkoltatta. Külpolitikájában a gyakorlatban akarta megvalósítani világuralmi elképzeléseit, és különösen az akkori Szovjetunió európai területeinek bekebelezésével „életteret” (→ Lebensraum) akart az "árja fajnak”. Ezért annektálta Csehszlovákiát, és elfoglalta Ausztriát (Anschluss). 1939. szeptember 1-jén bevonult Lengyelországba, ezzel kirobbantotta a második világháborút, antiszemita céljai elérése érdekében pedig elindította az ún. végső megoldást, a holokausztként elhíresült Endlösungot.

Hatalmának csúcspontján a hadserege ellenőrzése alatt tartotta az európai kontinens nagy részét. A szövetséges hatalmak túlerejével szemben azonban már csak idő kérdése volt bukása. A második világháború végén, a szovjet Vörös Hadsereg által körbevett berlini kancellária föld alatti bunkerében öngyilkos lett.

Hitler személyes bukása teljes volt, céljaiban is nagyrészt kudarcot vallott. A minden németet egyesítő nagynémet birodalom helyett országa elveszítette keleti területeit, a Kelet-Európában elszórtan évszázadok óta élő német népcsoportokat a háború után elűzték lakóhelyükről. A marxizmus és ideológiája felszámolása helyett vesztes háborújával hozzájárult ahhoz, hogy a Szovjetunió negyven évre befolyása alá vonja Közép-Európát. A zsidóság teljes és végleges megsemmisítése a holokauszt borzalmai ellenére sem sikerült, és Hitler bukása után pár évvel, 1948-ban létrejött Izrael állam. A német világuralom, a világpolitikai vezető szerep helyett a két részre szakadt Németország fél évszázadon át alárendelt szerepet játszott a nemzetközi politikában.