Ki randizott II. Ágost lengyel király-szel?

II. Ágost (ismert ragadványnevén: Erős Ágost, németül: August der Starke, lengyelül: August Mocny; Drezda, Szászország, 1670. május 12. – Varsó, Lengyelország, 1733. február 1.), Szászország választófejedelme 1694-től, valamint lengyel király és litván nagyfejedelem 1697 és 1704 között, majd újra 1709-től 1733-ban bekövetkezett haláláig. A Wettin-ház Albert-ágának tagja.

Ágostot már élete folyamán nagy fizikai ereje okán az Erős, a Szász Herkules és a Vasököl jelzőkkel illették. Ő volt III. János György szász választófejedelem és Dániai Anna Zsófia fiatalabb gyermeke. Fivére, IV. János György 1694-es fiúutód nélküli halálát követően lett I. Frigyes Ágost néven Szászország választófejedelme, majd 1697-ben választották meg a Lengyel–Litván Nemzetközösség élére. Megválasztása érdekében áttért a lutheránusról a katolicizmusra. Katolikusként megkapta az Aranygyapjas rend lovagja kitüntetést, és megalapította a Fehér Sas-rendet, amely a mai napig Lengyelország legmagasabb állami kitüntetésének számít. Ágost a művészetek és az építészet pártfogoltja és mecénásaként is ismert lett: a szász fővárost, Drezdát, a Német-római Birodalom egyik kulturális központjává alakította, emellett hatalmas művészeti gyűjteményt is felhalmozott.

Uralkodása ugyanakkor mind gazdasági, mind politikai szempontból nehéz időszakot hozott a Nemzetközösségnek. Ő vezette a lengyel seregeket a nagy északi háborúban, amely folyamat végül lehetővé tette Oroszország számára a megerősödést Európában, különösen lengyel földön. Egyik fő politikai törekvése az abszolutista királyi hatalom megerősítése volt. Ezt idegen, főként szász és orosz erők bevonásával próbálta elérni, amellyel destabilizálta az államot. 1704-ben svéd segítséggel Stanisław Leszczyński került hatalomba, így Ágostnak le kellett mondania a koronáról. 1709-ben újra visszatért, majd 1733-as halálát követően kirobbant a lengyel örökösödési háború.

Ágost testét a waweli székesegyházban, míg szívét a drezdai Szentháromság-székesegyházban helyezték el. Még 1693-ban házasodott össze Brandenburg–Bayreuthi Krisztina Eberhardinával, akitől egyetlen törvényes fia, a későbbi III. Ágost lengyel király származott. Ágostnak ezen kívül számos, egyes állítások szerint több száz szeretője és illegitim gyermeke is volt.

Erdmuta Zofia von Dieskau (1698-1767), was a Polish aristocrat. She replaced Marianna Denhoff as the mistress of Augustus II the Strong in 1719 and was replaced by Henrietta von Osterhausen in 1720.

Maria Aurora von Königsmarck vagy Maria Aurora Königsmark, (Stade, 1662. április 28. – Quedlinburg, 1728. február 16.), svéd–német grófnő, irodalmár, író, költő, zenész, librettista, udvari amatőr színjátszó. 1694–1696 között I. Frigyes Ágost szász választófejedelem hivatalos kegyencnője (maîtresse), Szász Móric gróf édesanyja. 1704–1718 között a quedlinburgi evangélikus apátság főapátnője.

Ana Katharina (Henriette) Rénard (1685 – 26 May 1721), was a mistress of Augustus the Strong, King of Poland and Elector of Saxony and mother of his daughter, the later Countess Anna Karolina Orzelska.

Графиня Анна Констанция фон Козель, урожденная фон Брокдорф, в браке фон Хойм (нем. Anna Constantia Reichsgräfin von Cosel; 17 октября 1680, Депенау — 31 марта 1765, крепость Штольпен) — фаворитка Августа Сильного с 1705 по 1713 год. В 1706—1715 гг. — хозяйка Пильница. Последующие полвека провела в заточении в Штольпенской крепости как государственная преступница.

Ursule Catherine de Altenbockum, divorcée Lubomirska, épouse Württemberg-Winnental (polonais : Urszula Katarzyna Lubomirska z domu Bokum; le 4 mai 1680 – 25 novembre 1743), plus tard, Princesse Impériale de Teschen (allemand : Reichsfürstin von Teschen), est une noble polonaise et allemande maîtresse d'Auguste II le Fort, roi de Pologne et électeur de Saxe. En 1722, elle épouse le Prince Frédéric-Louis de Wurtemberg-Winnental.

Marianna Denhoff (1685–1730), also Maria Magdalena, Gräfin von Dönhoff, née Bielińska, was a German-Polish aristocrat. She was the daughter of Kazimierz Ludwik Bieliński, a noble, politician, and diplomat and Ludwika Maria Morsztyn, daughter of Jan Andrzej Morsztyn.

Maria Aurora von Spiegel, born Fatima (born before 1686 – fl 1733), also referred to as Fatime, Fatima Kariman or Fatima von Kariman, was the Ottoman Turkish mistress of Augustus II the Strong of Poland and Lithuania. Fatima was one of the many Turkish captives during the Battle of Buda. She was brought to the royal courts of Europe, including Sweden, Polish-Lithuanian Commonwealth, and Saxony, and trained as a lady-in-waiting.

Henrietta von Osterhausen (died 6 November 1727, Dresden), was a German-Polish aristocrat. She is known as the mistress of Augustus II the Strong.

She was a lady-in-waiting to the daughter-in-law of August, Maria Josepha of Austria.

She replaced Erdmuta Zofia von Dieskau as royal mistress in 1720. When the affair was over, Maria Josepha suggested that she become a nun. She did live for the Ursuline convent in Prague, but stayed there only as a guest for a couple of months.

She married Albrecht Zygmunt von Zeigut-Stanisławski on 22 February 1724.

Angélique Debargues (died 1724), was a French ballerina. She is known as the mistress of Augustus II the Strong in the 1710s.

Debargues was a prominent ballerina and a star of the French company at the royal court in 1709-1724, during which she was described as the most noted ballerina in the French theater in Dresden, Electorate of Saxony.

Zofia Eleonora Klengel (1674-1755), was a German aristocrat. She is known as the first known mistress of Augustus II the Strong in 1692–1695.

Anna Aloysia Maximiliane Louise von Lamberg (1676 – 28 June 1738), also known as Countess Esterle, was an Austrian countess who was successively the mistress of Augustus II the Strong, King of Poland, and Aleksander Benedykt Sobieski.