Ki randizott II. Ágost lengyel király-szel?

II. Ágost (ismert ragadványnevén: Erős Ágost, németül: August der Starke, lengyelül: August Mocny; Drezda, Szászország, 1670. május 12. – Varsó, Lengyelország, 1733. február 1.), Szászország választófejedelme 1694-től, valamint lengyel király és litván nagyfejedelem 1697 és 1704 között, majd újra 1709-től 1733-ban bekövetkezett haláláig. A Wettin-ház Albert-ágának tagja.

Ágostot már élete folyamán nagy fizikai ereje okán az Erős, a Szász Herkules és a Vasököl jelzőkkel illették. Ő volt III. János György szász választófejedelem és Dániai Anna Zsófia fiatalabb gyermeke. Fivére, IV. János György 1694-es fiúutód nélküli halálát követően lett I. Frigyes Ágost néven Szászország választófejedelme, majd 1697-ben választották meg a Lengyel–Litván Nemzetközösség élére. Megválasztása érdekében áttért a lutheránusról a katolicizmusra. Katolikusként megkapta az Aranygyapjas rend lovagja kitüntetést, és megalapította a Fehér Sas-rendet, amely a mai napig Lengyelország legmagasabb állami kitüntetésének számít. Ágost a művészetek és az építészet pártfogoltja és mecénásaként is ismert lett: a szász fővárost, Drezdát, a Német-római Birodalom egyik kulturális központjává alakította, emellett hatalmas művészeti gyűjteményt is felhalmozott.

Uralkodása ugyanakkor mind gazdasági, mind politikai szempontból nehéz időszakot hozott a Nemzetközösségnek. Ő vezette a lengyel seregeket a nagy északi háborúban, amely folyamat végül lehetővé tette Oroszország számára a megerősödést Európában, különösen lengyel földön. Egyik fő politikai törekvése az abszolutista királyi hatalom megerősítése volt. Ezt idegen, főként szász és orosz erők bevonásával próbálta elérni, amellyel destabilizálta az államot. 1704-ben svéd segítséggel Stanisław Leszczyński került hatalomba, így Ágostnak le kellett mondania a koronáról. 1709-ben újra visszatért, majd 1733-as halálát követően kirobbant a lengyel örökösödési háború.

Ágost testét a waweli székesegyházban, míg szívét a drezdai Szentháromság-székesegyházban helyezték el. Még 1693-ban házasodott össze Brandenburg–Bayreuthi Krisztina Eberhardinával, akitől egyetlen törvényes fia, a későbbi III. Ágost lengyel király származott. Ágostnak ezen kívül számos, egyes állítások szerint több száz szeretője és illegitim gyermeke is volt.

Erdmuta Zofia von Dieskau (1698-1767), was a Polish aristocrat. She replaced Marianna Denhoff as the mistress of Augustus II the Strong in 1719 and was replaced by Henrietta von Osterhausen in 1720.

Ursula Katharina of Altenbockum, divorced Princess Lubomirska, married Duchess von Württemberg-Winnental (Polish: Urszula Katarzyna Lubomirska z domu Bokum; 25 November 1680 – 4 May 1743), later Imperial Princess of Teschen (German: Reichsfürstin von Teschen), was a Polish-German noblewoman and mistress of Augustus II the Strong, King of Poland and Elector of Saxony, in 1700-1705. In 1722 she married Prince Frederick Louis of Württemberg-Winnental.

Marianna Denhoff (1685–1730), also Maria Magdalena, Gräfin von Dönhoff, née Bielińska, was a German-Polish aristocrat. She was the daughter of Kazimierz Ludwik Bieliński, a noble, politician, and diplomat and Ludwika Maria Morsztyn, daughter of Jan Andrzej Morsztyn.

Angélique Debargues (died 1724), was a French ballerina. She is known as the mistress of Augustus II the Strong in the 1710s.

Debargues was a prominent ballerina and a star of the French company at the royal court in 1709-1724, during which she was described as the most noted ballerina in the French theater in Dresden, Germany.

Zofia Eleonora Klengel (1674-1755), was a German aristocrat. She is known as the first known mistress of Augustus II the Strong in 1692–1695.

Anna Aloysia Maximiliane Louise von Lamberg (b. 1676 - d. 28 June 1738) was an Austrian countess who was successively the mistress of Augustus II the Strong, King of Poland, and Aleksander Benedykt Sobieski. She is known to history as Countess Esterle.