Ki randizott XVIII. Lajos francia király-szel?

XVIII. Lajos (Versailles, Franciaország, 1755. november 17. – Párizs, Franciaország, 1824. szeptember 16.), a napóleoni háborúkat követően a visszaállított Francia Monarchia királya 1814 áprilisától 1824 szeptemberében bekövetkezett haláláig – leszámítva Bonaparte Napóleon 1815. március és július közötti száznapos visszatérését. Uralkodása alatt született a miniszterelnökének, Talleyrand hercegnek tulajdonított mondás, miszerint „a Bourbonok semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek”.

Franciaország trónjára lépéséig a Provence grófja címet viselte, megszólítása a Monsieur volt. Ő volt XVI. Lajos, az ancien régime utolsó királyának legidősebb öccse. A francia forradalom során 1792 őszén megdöntötték az abszolút monarchia intézményét és kikiáltották a köztársaságot, nem sokkal ezt követően, 1793 januárjában pedig guillotine által kivégezték fivérét. A royalisták a meggyilkolt király fiát XVII. Lajos néven királynak ismerték el, tényleges hatalommal azonban sosem rendelkezett, mivel a kisgyermek a forradalmárok fogságában volt, ahol 1795 júniusában – betegség következtében – el is hunyt. Lajos előbb régenssé, majd unokaöccse halálát követően királlyá nyilvánította magát.

1791 nyarán elmenekült az országból és Bonaparte Napóleon uralma alatt száműzetésben élt többek között Poroszországban, Nagy-Britanniában és Oroszországban. Amikor a hatodik koalíció 1814-ben legyőzte a császárt, Lajos hivatalosan is király lett és elfoglalhatta a francia trónt. Napóleon 1815 tavaszán azonban visszatért és száz nap erejéig visszaállította uralmát, amely következtében Lajos újból elhagyta országát. A nyár folyamán a császár döntő vereséget szenvedett, ezzel Lajos végleg visszatért trónjára.

XVIII. Lajos összességben tíz évet uralkodott. A Bourbon-restauráció során az ország alkotmányos monarchia lett, a király előjogait jelentősen korlátozta az 1814-ben elfogadott alapokmány. Regnálása alatt országa az aix-la-chapelle-i kongresszuson (1818) az ötös szövetség tagja lett, majd 1823-ban részt vett a spanyol forradalom leverésében. A mérsékelt, középutas politikára törekvő király kormányát elsőként Talleyrand, majd Richelieu herceg, Dessolles márki, Decazes herceg, végül Villèle gróf vezette. A feleségével, Savoyai Mária Jozefinával rossz viszonyban lévő Lajosnak nem születtek gyermekei, így 1824 szeptemberében bekövetkezett halála után az ultrakonzervatív öccse, Artois grófja követte a trónon. XVIII. Lajos volt az utolsó francia király, aki haláláig uralkodott.