Ki randizott Louise de Kérouaille-szel?

Louise de Kérouaille, [ejtsd: luíz dö keruáj ] (Manoir de Keroual, 1649. szeptember 6. –‎ Párizs, 1734. november 14.) II. Károly angol király szeretője, Portsmouth hercegnője, Guillaume de Kérouaille, Kérouaille ura (Sieur) és Marie de Ploeuc de Timeur gyermeke volt. A királytól csupán egyetlen fia született, Charles Lennox, Richmond 1. hercege. Törvénytelen fián keresztül számos híres leszármazottja van, mint Diána walesi hercegné vagy Kamilla brit királyné.

II. Károly (angolul Charles II; 1630. május 29. – 1685. február 6.) Skócia királya 1649-től 1651-ig, valamint Anglia, Skócia és Írország királya az 1660-as Stuart-restaurációtól 1685-ös haláláig.

I. Károly és Bourbon Henrietta Mária legidősebb, a felnőttkort megért fia volt. Apját az angol polgárháború lezárásaként 1649. január 30-án kivégezték; ezt követően a skót parlament Skócia királyává nyilvánította, az Oliver Cromwell vezette angol köztársaság azonban ezt nem fogadta el. Károly az 1651-es worcesteri csatában vereséget szenvedett Cromwelltől és Franciaországba menekült; itt, valamint Hollandiában és Spanyol-Németalföldön töltötte a következő kilenc évet. Cromwell halálát követően Londonban politikai válság lépett fel és 1660-ban a parlament visszahívta Károlyt az angol trónra.

A javarészt királypárti "gavallér parlament" elfogadta a clarendoni törvényeket, hogy a vallási radikálisok ellenében megerősítse az anglikán egyház pozícióit. Károly aláírta a törvényeket, bár maga inkább a vallási toleranciára hajlott. Az angolok gyarmati és kereskedelmi terjeszkedésük miatt összeütközésbe kerültek a hasonló vallású hollandokkal, megvívták a második, majd a franciákkal szövetkezve a harmadik angol-holland háborút. Az utóbbi során Károly a XIV. Lajossal kötött titkos szerződésben kötelezte magát, hogy a katonai és pénzügyi segítségért cserébe a jövőben áttér a katolikus vallásra. Károly próbálta enyhíteni a katolikusokat és radikális protestánsokat sújtó megkülönböztető intézkedéseket, de a parlament ellenállása miatt nem járt sikerrel. 1679-ben hamis összeesküvés-elméletek miatt katolikusellenes hisztéria tört ki és a parlament ki akarta zárni az örökösödésből Károly katolikus öccsét, Jakabot. A válság során vált szét az angol politikát hosszú ideig meghatározó tory és whig párt. Miután 1683-ban a kizáráspárti whigek összeesküvést szőttek Károly és Jakab meggyilkolására, a király nyomást gyakorolt a bíróságokra, hogy végeztessék ki vagy száműzzék a whigek vezetőit. A kizárási válság során Károly négy alkalommal is feloszlatta a parlamentet, majd egészen haláláig parlament nélkül kormányzott.

Barátságos, közvetlen modora miatt Károly igen népszerű volt alattvalói körében. Képzett volt a természettudományok (és az alkímia) terén, saját laboratóriuma volt a palotájában. Ő alapította meg a Royal Societyt. Felesége, Bragança Katalin minden terhessége során elvetélt, de Károlynak számos szeretőjétől tucatnyi törvénytelen gyereke született, akiknek hercegi és grófi címeket adományozott. 1685-ös halála után a trónon öccse, II. Jakab követte.