Ki randizott XV. Lajos francia király-szel?

XV. Lajos (közismert ragadványnevén: Hőnszeretett Lajos, franciául: Louis XV le Bien-Aimé; Versailles, Franciaország, 1710. február 15. – Versailles, Franciaország, 1774. május 10.), Franciaország királya 1715. szeptember 1-től 1774. május 10-én bekövetkezett haláláig. Öt esztendős korában követte dédnagyapját, XIV. Lajost a trónon. Nagykorúságáig (tizenharmadik születésnapjáig) nagybátyja, II. Fülöp orléans-i herceg volt az ország régense. Főminisztere, Fleury bíboros 1743-as halála után Lajos átvette a királyság kizárólagos irányítását. A Bourbon-ház negyedik tagja volt a francia és navarrai trónon.

Közel ötvenkilenc évig tartó regnálása a második leghosszabb a francia történelemben (dédapja, a „Napkirály” után), és a leghosszabbak között van a világon. 1748-ban Lajos visszaadta a fontenoy-i csata során megszerzett Osztrák Németalföldet. Az észak-amerikai Új-Franciaországot a királyságára nézve katasztrofális hétéves háború 1763-as befejeződésekor kénytelen volt átengedni Nagy-Britannia és Spanyolország számára. Ugyanakkor uralkodása alatt előbb Lotaringiát, majd a Korzikai Köztársaságot is beolvasztotta a Francia Királyságba.

Felesége az erélyes életű Leszczyńska Mária volt, akitől tíz gyermeke született. Azonban XV. Lajosnak számos szeretője is volt, akiktől több törvénytelen utóda származott – bár pontos számuk nem ismert. Trónján unokája, Berry hercege követte, aki egy nehéz pénzügyi helyzetben lévő országot örökölt utána, ami megágyazott az 1789-es francia forradalomhoz.

Tiercelin de La Colleterie Lujza Johanna, a későbbi Madame de Bonneval (Mortagne, 1746. december 26. – Saint-Germain-en-Laye, 1779. július 5.)

Szülei Pierre Tiercelin of La Colleterie és Jeanne-Jacqueline Vautorte voltak. Apja egy igen módos, jól csengő nevű család tagja volt. Két bátyja és egy húga volt, Urszula, aki 1749-ben született, s akiből apáca lett Saint-Germain-en-Laye-ben.

1762-ben lett XV. Lajos francia király szeretője. A Romans kisasszonnyal való intim kapcsolata szakadt meg a királynak, mielőtt Tiercelin kisasszony lett a következő kegyencnő az életében. Akkor csupán 16 éves volt, s az uralkodót lenyűgözte nyers őszintesége és szókimondása. Egyszer például azt mondta Lajosnak, hogy: „Utállak, olyan ronda vagy, mint egy szörnyeteg!” Meglepetésére erre a király csak nevetett, nem pedig vérig sértődött. Egy másik alkalommal azonban mérgében Lujza hozzávágta a királyhoz a tőle kapott gyémántokat, amit már Lajos sem talált valami viccesnek.

Gyorsan teherbe is esett Lajostól, s 1764. február 7-én Lujza életet adott első gyermekének, egy fiúnak, aki a Benoît-Louis Le Duc nevet kapta. Ezek után Lujza ambíciói igencsak megnőttek az udvarban. Akárcsak Romans kisasszony, Lujza sem ment férjhez soha, egyszer ugyan majdnem eljegyezte magát La Fontaine Solare-Vaudegre grófné unokaöccsével, ám a férfi nem egyezett bele, nyilván azért, mert méltóságán alulinak tartotta volna elvenni a király megunt szeretőjét. 1774. május 10-én elhunyt Lajos. Egyébként Lajos mellett Langeac grófjával, s 1778-ban az amerikai származású Paul Jonesszal (orosz admirális) is volt egy rövidebb liezonja a hölgynek. Évi 30 ezer frank apanázst állapított meg neki a király, ám 100 ezret költött, adósságait pedig úgyszintén készséggel fizette ki az uralkodó minden alkalommal. Halála pillanatában már 300 ezer livre volt a hölgy kintlévősége, amit ugyancsak őfelsége, de már a következő király, XVI. Lajos térített meg helyette.

1779. július 5-én, 32 esztendős korában, hosszan tartó betegség végén érte őt utol a halál, Saint-Germain-en-Laye-ben, abban a kolostorban, ahol 1770 óta élt apácaként a húga, Urszula is. (Ezt a helyet jelölte ki XV. Lajos a számára, hogy ott élje le élete utolsó éveit.) Végső nyughelye is ugyanott van. Tizenöt éves fia ott volt mellette a halálos ágyánál, melynek hatására a fiúból apát lett Párizsban. 1829-ig élt, túlélte az 1789-es francia forradalmat, s az azt követő véres éveket is. Sokat segített a trónjukról letaszított XVI. Lajos francia királynak és királynéjának, Marie Antoinette-nek is.

Marie-Anne de Mailly-Nesle, marquise de La Tournelle, duchesse de Châteauroux, née le 5 octobre 1717 à Paris, paroisse Saint-Sulpice, où elle est morte, le 8 décembre 1744, est une favorite de Louis XV.

Jeanne Antoinette Poisson, Marquise de Pompadour (, French: [pɔ̃paduʁ] ; 29 December 1721 – 15 April 1764), commonly known as Madame de Pompadour, was a member of the French court. She was the official chief mistress of King Louis XV from 1745 to 1751, and remained influential as court favourite until her death.

Pompadour took charge of the king's schedule and was a valued aide and advisor, despite her frail health and many political enemies. She secured titles of nobility for herself and her relatives, and built a network of clients and supporters. She was particularly careful not to alienate the popular Queen, Marie Leszczyńska. On 8 February 1756, the Marquise de Pompadour was named as the thirteenth lady-in-waiting to the queen, a position considered the most prestigious at the court, which accorded her with honors.

Pompadour was a major patron of architecture and decorative arts, especially porcelain. She was a patron of the philosophes of the Enlightenment, including Voltaire.

Hostile critics at the time generally tarred her as a malevolent political influence, but historians are more favorable, emphasizing her successes as a patron of the arts and a champion of French pride. Modern historians suggest that the critics of Pompadour were driven by fears over the overturning of the existing hierarchies that Pompadour's power and influence represented, as a woman who was not born into the aristocracy.

Lucie Madeleine d'Estaing, dame de Ravel, est née le 10 mai 1743 à Paris et morte le 7 avril 1826 à Clermont-Ferrand.

Françoise de Chalus (bap. Chalus, 24 February 1734 - Paris, 7 July 1821), was a French noblewoman and courtier. She was the mother of Louis, comte de Narbonne-Lara, possibly by King Louis XV. She was the lady-in-waiting of Louise Élisabeth of France in 1749–59, and the influential favorite lady-in-waiting of Princess Adélaïde of France in 1764–1800.

Marie Anne de Coislin (1732-1817), was a French aristocrat, known as the mistress to Louis XV of France in 1755. She was the king's Petite maîtresse (unofficial mistress), not his Maîtresse-en-titre (official mistress).

She was the daughter of the marquis Louis de Mailly (1696-1767) and the lady-in-waiting Anne Françoise Elisabeth Arbaleste de Melun and married in 1750 to the duke Charles Georges René du Cambout de Coislin (d. 1771), but they separated early on and she moved back with her parents.

In 1755, Louis François, Prince of Conti launched her as his candidate to replace Madame de Pompadour as official mistress of the king. She was the first serious candidate to be put up against Madame de Pompadour since Charlotte Rosalie de Choiseul-Beaupré, and she was also to be the last. She did succeed to be the secret lover of the king, which attracted some attention at court. She became known as l'altière Vasthi. Ultimately, however, the plot failed, and she was ousted from court by Madame de Pompadour. After this, there was no more serious rival to replace Madame de Pompadour, and the king mainly settled with his unofficial lovers at the Parc-aux-Cerfs.

Marie Anne de Coislin had affairs with the Prince de Conti and the count de Coigny, and was claimed to have had affairs with Christian VI of Denmark, Gustav III of Sweden and Peter III of Russia. It is unknown if these rumours where true, but Christian VI and Gustav III did visit her during their visits to Paris, which attracted attention at the time.

She did not leave France during the French Revolution, but lived as a servant in Rouen, Brittany and Vendée during the Reign of Terror. After the fall of Robespierre, she resumed her former life and property. She remarried in 1793 to Louis-Marie duc de Mailly (d. 1795).

Marie Irène Catherine du Buisson de Longpré (?, 18. század vagy 1720 –‎ ?, 1767)

Jacques du Buisson (Longpré ura) francia nemes leánya volt. 1747-ben Irén férjhez ment Charles François Filleul-höz, XV. Lajos francia király titkárához. Szinte azonnal az uralkodó kegyencnője lett, 1751-ben pedig leányuk született, aki a Julie nevet kapta, s akit Charles a saját nevére vett. Egy másik leánya is született, ám valószínű, hogy ő is a király fattyúgyermeke volt. Az Adelheid nevet kapta. 1761-ben jött világra.

Idősebbik lánya Madame Pompadour fivéréhez, Abel-François Poisson-hoz, Vandieres márkijához ment hozzá 1767-ben, akitől két fia született, Abel és François. Adelheid 1777-ben ment nőül Charles-François de Flahaut-hoz, Billarderie grófjához, aki akkor már 53 éves volt. 1785. április 21-én jött világra Charles nevű fiuk, akinek nagyon valószínű, hogy Adelheid szeretője, a nála 7 évvel idősebb Périgord apátja, Charles-Maurice de Talleyrand volt a biológiai apja, ám a megcsalt férj sajátjaként ismerte el a gyermeket. Amikor Adelheid megözvegyült, hozzáment José de Sousa Morgado de Mateus-hoz, Portugália franciaországi nagykövetéhez.

Iréne 1767-ben hunyt el.

Marie Thérèse Françoise Boisselet (1731 – 1800) was a petite maîtresse of King Louis XV of France.

Boisselet was born to Pierre Sulpice Boisselet and Marie Thérèse Carouailles. Her father was an employee of the king's kitchen staff, with the title 'Contrôleur de la Bouche du Roi et chef du gobelet de Mme la Dauphine'. Marie Thérèse Françoise Boisselet was described as a beauty, and she agreed to become the lover of the king. The affair was not an official one; she was recruited to be a petite maîtresse (unofficial mistress) of the king in Parc-aux-Cerfs. She had one child with the king, Charles Louis Cadet de Gassicourt (1769–1821).

In 1771, she married the chemist Louis Claude Cadet de Gassicourt, who adopted her son. According to Paul Thiébault, Louis XV benefitted the career of Cadet de Gassicourt in the Royal Academy because of his marriage to his former lover.

Gabrielle Émilie Le Tonnelier de Breteuil, Marquise du Châtelet (French: [emili dy ʃɑtlɛ] ; 17 December 1706 – 10 September 1749) was a French mathematician and physicist.

Her most recognized achievement is her philosophical magnum opus, Institutions de Physique (Paris, 1740, first edition; Foundations of Physics). She then revised the text substantially for a second edition with the slightly modified title Institutions physiques (Paris, 1742). It circulated widely, generated heated debates, and was translated into German and Italian in 1743. The Institutions covers a wide range of topics, including the principles of knowledge, the existence of God, hypotheses, space, time, matter and the forces of nature. Several chapters treat Newton's theory of universal gravity and associated phenomena. Later in life, she translated into French, and wrote an extensive commentary on, Isaac Newton's Philosophiæ Naturalis Principia Mathematica. The text, published posthumously in 1756, is still considered the standard French translation to this day.

Du Châtelet participated in the famous vis viva debate, concerning the best way to measure the force of a body and the best means of thinking about conservation principles. Posthumously, her ideas were represented prominently in the most famous text of the French Enlightenment, the Encyclopédie of Denis Diderot and Jean le Rond d'Alembert, first published shortly after du Châtelet's death.

She is also known as the intellectual collaborator with and romantic partner of Voltaire. In the two centuries since her death, numerous biographies, books, and plays have been written about her life and work. In the early twenty-first century, her life and ideas have generated renewed interest.

Louise Julie de Mailly Nesle, condesa de Mailly (1710-París, 1751) fue la mayor de las cinco hermanas de Nesle, cuatro de las cuales fueron amantes del rey Luis XV, en su caso lo fue de 1732 a 1742.

Diane Adélaïde de Mailly-Nesle (Párizs, 1713. február 11. – Párizs, 1760. február 20.), francia nemes kisasszony, udvarhölgy, házassága révén Lauraguais hercegnője, XV. Lajos francia király egyik hivatalos szeretője.

Marguerite-Catherine Haynault (1736–1823) was a French noblewoman, mistress to Louis XV from 1759 to 1762. She was the king's Petite maîtresse (unofficial mistress), not his Maîtresse-en-titre (official mistress).

She was born in Paris as the daughter of the tobacco merchant Jean-Baptiste Haynault and Catherine Coupris de La Salle. In 1759, she was recruited to be a petite maîtresse (unofficial mistress) of the king in Parc-aux-Cerfs by Dominique Guillaume Lebel.

She served as the king's lover with Lucie-Madeleine d'Estaing, who lived in the Parc-aux-Cerfs at the same time and alternated with her, one replacing the other in the king's bed during their pregnancies; Louise-Jeanne Tiercelin de La Colleterie was also housed there, while Anne Couppier de Romans had refused and was given her own house. She had two daughters with the king: Agnès-Louise de Montreuil (born 1760) and Anne-Louise de La Réale (born 1762), who were officially registered with two officers as fathers. Her daughters were both taken from her, raised in the convent school Chaillot, and given noble status, dowries and arranged marriages with noblemen as adults.

The king discontinued their relationship in 1762, and she was awarded a pension. In 1766, she married Blaise Arod, Marquis de Montmelas-Saint-Sorlin (d. 1815).

She left France during the French Revolution and lived abroad during the Reign of Terror. After the fall of Maximilien Robespierre, she returned to France, applied to be removed from the list of emigres and reclaimed her property.

Pauline Félicité de Mailly-Nesle, née à Paris en 1712 et morte le 9 septembre 1741, par son mariage comtesse de Vintimille (1739), est une favorite de Louis XV.

Marie Catherine Éléonore Bénard (Catherine Éléonore Bernard; 1740 – 23 February 1769) was a French lady-in-waiting and alleged petite maîtresse to King Louis XV of France in 1768-69.

Marie-Louise O'Murphy (aussi appelée « Mademoiselle de Morphy », « la belle Morphise », « Louise Morfi » ou « Marie-Louise Morphy de Boisfailly »), née le 21 octobre 1737 à Rouen, morte le 11 décembre 1814 à Paris, connue comme le modèle d'un tableau de François Boucher, est l'une des petites maîtresses de Louis XV.

Anne Couppier de Romans (1737 –1808) was a petite maîtresse (unofficial mistress) of King Louis XV of France from 1760 to 1765.

Jeanne du Barry (született Jeanne Bécu de Cantigny, vagy Jeanne Gomard de Vaubernier; Vaucouleurs, 1743. augusztus 19. – Párizs, 1793. december 8.), XV. Lajos francia király utolsó hivatalos szeretője (maîtresse-en-titre) 1769 és 1774 között. Házasság révén lett grófné, s használta a Barry grófnője (Madame du Barry), illetve a Jeanne du Barry nevet. A francia forradalom idején kivégezték.