Ki randizott Marguerite-Catherine Haynault-szel?

Marguerite-Catherine Haynault (1736–1823) was a French noblewoman, mistress to Louis XV from 1759 to 1762. She was the king's Petite maîtresse (unofficial mistress), not his Maîtresse-en-titre (official mistress).

She was born in Paris as the daughter of the tobacco merchant Jean-Baptiste Haynault and Catherine Coupris de La Salle. In 1759, she was recruited to be a petite maîtresse (unofficial mistress) of the king in Parc-aux-Cerfs by Dominique Guillaume Lebel.

She served as the king's lover with Lucie-Madeleine d'Estaing, who lived in the Parc-aux-Cerfs at the same time and alternated with her, one replacing the other in the king's bed during their pregnancies; Louise-Jeanne Tiercelin de La Colleterie was also housed there, while Anne Couppier de Romans had refused and was given her own house. She had two daughters with the king: Agnès-Louise de Montreuil (born 1760) and Anne-Louise de La Réale (born 1762), who were officially registered with two officers as fathers. Her daughters were both taken from her, raised in the convent school Chaillot, and given noble status, dowries and arranged marriages with noblemen as adults.

The king discontinued their relationship in 1762, and she was awarded a pension. In 1766, she married Blaise Arod, Marquis de Montmelas-Saint-Sorlin (d. 1815).

She left France during the French Revolution and lived abroad during the Reign of Terror. After the fall of Maximilien Robespierre, she returned to France, applied to be removed from the list of emigres and reclaimed her property.

XV. Lajos (közismert ragadványnevén: Hőnszeretett Lajos, franciául: Louis XV le Bien-Aimé; Versailles, Franciaország, 1710. február 15. – Versailles, Franciaország, 1774. május 10.), Franciaország királya 1715. szeptember 1-től 1774. május 10-én bekövetkezett haláláig. Öt esztendős korában követte dédnagyapját, XIV. Lajost a trónon. Nagykorúságáig (tizenharmadik születésnapjáig) nagybátyja, II. Fülöp orléans-i herceg volt az ország régense. Főminisztere, Fleury bíboros 1743-as halála után Lajos átvette a királyság kizárólagos irányítását. A Bourbon-ház negyedik tagja volt a francia és navarrai trónon.

Közel ötvenkilenc évig tartó regnálása a második leghosszabb a francia történelemben (dédapja, a „Napkirály” után), és a leghosszabbak között van a világon. 1748-ban Lajos visszaadta a fontenoy-i csata során megszerzett Osztrák Németalföldet. Az észak-amerikai Új-Franciaországot a királyságára nézve katasztrofális hétéves háború 1763-as befejeződésekor kénytelen volt átengedni Nagy-Britannia és Spanyolország számára. Ugyanakkor uralkodása alatt előbb Lotaringiát, majd a Korzikai Köztársaságot is beolvasztotta a Francia Királyságba.

Felesége az erélyes életű Leszczyńska Mária volt, akitől tíz gyermeke született. Azonban XV. Lajosnak számos szeretője is volt, akiktől több törvénytelen utóda származott – bár pontos számuk nem ismert. Trónján unokája, Berry hercege követte, aki egy nehéz pénzügyi helyzetben lévő országot örökölt utána, ami megágyazott az 1789-es francia forradalomhoz.