Ki randizott Barbara Palmer-szel?

Barbara Palmer (Szent Margit-templom, 1640. november 27. –‎ Chiswick, 1709. október 9.) Cleveland 1. hercegnője. II. Károly angol király szeretője.

Barbara Villiers néven született, William Villiers, Grandison 2. vikomtja, és Mary Bayning, Bayning 1. vikomtja leányának egyetlen gyermekeként. 1640-ben született és egyike volt II. Károly angol király szeretőinek, aki négy gyermekkel, három fiúval és egy lánnyal ajándékozta meg az uralkodót, ám ezek a gyermekek sajnos nem örökölhették a koronát, mivel fattyúnak születtek. Habár Károly felesége, a királyné tudott viszonyukról, és eléggé haragos lett, amikor megtudta, hogy férje az udvarba hozatta Barbarát, kénytelen volt eltűrni az uralkodó folyamatos házasságtöréseit. Barbara kétszer is férjhez ment, először Roger Palmerhez 1659-ben, Castlemaine 1. grófjához, majd pedig Robert Fieldinghez, aki számos botrányáról volt híres Anglia-szerte. Miután 1660-ban ágyasává fogadta őt a király, Bragança Katalin királyné egyik udvarhölgyeként feltörekvő karriert futott be az udvarnál, és megpróbálta rábírni Károlyt, hogy törvényesítse egyik fiukat, hogy az örökölje majd a koronát. Habár az uralkodó az összes törvénytelen gyermekével bőkezűen bánt, és címeket adományozott nekik, azt azonban mégsem tehette meg, hogy utódjává nevezi ki valamelyiküket. (Károly természetes, hogy nem kívánta előidézni testvérei, anyja és az angol nép rosszallását azzal, hogy egy fattyút tesz trónörökössé.) Hírhedt kurtizán volt, aki pontosan tudta, hogyan lehet vonzó külsejével befolyásolni a nagyhatalmú férfiakat. Szeretői között ott volt Philip Stanhope, Chesterfield 2. grófja, továbbá John Churchill, Marlborough 1. hercege, sőt még XIV. Lajos francia király is.

• Károlytól született gyermekei:
  • Henry FitzRoy, Grafton 1. hercege (1663. szeptember 28. - 1690. október 9.)
  • Charlotte FitzRoy, Lichfield grófnője (1664. szeptember 5. - 1718. február 17.)
  • George FitzRoy, Northumberland 1. hercege (1665. december 28. - 1716. június 28.)

Igaz, hogy Barbara sem volt hűséges a királyhoz, mégsem vette jó néven, amikor Károly új ágyast választott magának, a még csupán 17 éves és igen vonzó színésznő, Nell Gwyn személyében, akitől két fia született. Barbara Palmer befolyása a király fölött 1676-ra már annyira megszűnt, hogy még abban az évben Párizsba utazott, és csak négy évvel később tért vissza Angliába. 1705-ben megözvegyült első férjétől és nőül ment a szerencsevadász és bigámiával vádolt Robert Fieldinghez. Barbara 68 évesen, 1709-ben halt meg egy ödéma következtében. Második férje három évvel utána hunyt el, 1712-ben. Leszármazottai között megtalálható többek között a néhai Diána walesi hercegné és Sir Anthony Eden egykori brit miniszterelnök is.

II. Károly (angolul Charles II; 1630. május 29. – 1685. február 6.) Skócia királya 1649-től 1651-ig, valamint Anglia, Skócia és Írország királya az 1660-as Stuart-restaurációtól 1685-ös haláláig.

I. Károly és Bourbon Henrietta Mária legidősebb, a felnőttkort megért fia volt. Apját az angol polgárháború lezárásaként 1649. január 30-án kivégezték; ezt követően a skót parlament Skócia királyává nyilvánította, az Oliver Cromwell vezette angol köztársaság azonban ezt nem fogadta el. Károly az 1651-es worcesteri csatában vereséget szenvedett Cromwelltől és Franciaországba menekült; itt, valamint Hollandiában és Spanyol-Németalföldön töltötte a következő kilenc évet. Cromwell halálát követően Londonban politikai válság lépett fel és 1660-ban a parlament visszahívta Károlyt az angol trónra.

A javarészt királypárti "gavallér parlament" elfogadta a clarendoni törvényeket, hogy a vallási radikálisok ellenében megerősítse az anglikán egyház pozícióit. Károly aláírta a törvényeket, bár maga inkább a vallási toleranciára hajlott. Az angolok gyarmati és kereskedelmi terjeszkedésük miatt összeütközésbe kerültek a hasonló vallású hollandokkal, megvívták a második, majd a franciákkal szövetkezve a harmadik angol-holland háborút. Az utóbbi során Károly a XIV. Lajossal kötött titkos szerződésben kötelezte magát, hogy a katonai és pénzügyi segítségért cserébe a jövőben áttér a katolikus vallásra. Károly próbálta enyhíteni a katolikusokat és radikális protestánsokat sújtó megkülönböztető intézkedéseket, de a parlament ellenállása miatt nem járt sikerrel. 1679-ben hamis összeesküvés-elméletek miatt katolikusellenes hisztéria tört ki és a parlament ki akarta zárni az örökösödésből Károly katolikus öccsét, Jakabot. A válság során vált szét az angol politikát hosszú ideig meghatározó tory és whig párt. Miután 1683-ban a kizáráspárti whigek összeesküvést szőttek Károly és Jakab meggyilkolására, a király nyomást gyakorolt a bíróságokra, hogy végeztessék ki vagy száműzzék a whigek vezetőit. A kizárási válság során Károly négy alkalommal is feloszlatta a parlamentet, majd egészen haláláig parlament nélkül kormányzott.

Barátságos, közvetlen modora miatt Károly igen népszerű volt alattvalói körében. Képzett volt a természettudományok (és az alkímia) terén, saját laboratóriuma volt a palotájában. Ő alapította meg a Royal Societyt. Felesége, Bragança Katalin minden terhessége során elvetélt, de Károlynak számos szeretőjétől tucatnyi törvénytelen gyereke született, akiknek hercegi és grófi címeket adományozott. 1685-ös halála után a trónon öccse, II. Jakab követte.