Ki randizott Campaspe-szel?

Campaspe (; Greek: Καμπάσπη, Kampaspē), or Pancaste (; Greek: Παγκάστη, Pankastē; also Pakate), was a supposed mistress of Alexander the Great and a prominent citizen of Larissa in Thessaly. No Campaspe appears in the five major sources for the life of Alexander and the story may be apocryphal. The biographer Robin Lane Fox traces her legend back to the Roman authors Pliny (Natural History), Lucian of Samosata and Aelian's Varia Historia. Aelian surmised that she initiated the young Alexander in love.

According to tradition, she was painted by Apelles, who had the reputation in antiquity for being the greatest of painters. The episode occasioned an apocryphal exchange that was reported in Pliny's Natural History: "Seeing the beauty of the nude portrait, Alexander saw that the artist appreciated Campaspe (and loved her) more than he. And so Alexander kept the portrait, but presented Campaspe to Apelles." Fox describes this bequest as "the most generous gift of any patron and one which would remain a model for patronage and painters on through the Renaissance." Apelles also used Campaspe as a model for his most celebrated painting of Aphrodite "rising out of the sea", the iconic Venus Anadyomene, "wringing her hair, and the falling drops of water formed a transparent silver veil around her form".

III. Alexandrosz, közismert nevén Nagy Sándor (ógörögül: Ἀλέξανδρος ὁ Μέγας [ὁ Τρίτος ὁ Μακεδών], ejtsd: alexandrosz ho megasz [ho tritosz ho makedón], perzsául: Szikandar vagy Iszkander; Pella, i. e. 356. július 20. és július 30. között – Babilon, i. e. 323. június 10.) előbb Makedónia királya, majd Egyiptom fáraója és Perzsia nagykirálya. Apja, II. Philipposz nyomdokain haladva hatalmát a Peloponnészosztól az indiai szubkontinensig terjesztette ki, meghódítva a görögök által akkor ismert világ nagy részét. Egyike a valaha élt legismertebb görög történelmi személyeknek.

Uralkodása a klasszikus ókori történelem és kultúra egy új korszakának, a hellenizmusnak a kezdetét jelentette. Ennek során a hellén művészetek, tudományok, építészeti stílusok és egyéb kulturális behatások széleskörűen elterjedtek keleten. Maradandó hatású alapokat fektetett le az egységes görögség megteremtésére, hivatalossá tette a ión-attikai dialektuson alapuló, de más görög nyelvjárások jellegzetességeit is vegyítő koiné görög nyelvet, mely ezt követően az ókori világban évszázadokig a lingua franca szerepét töltötte be. Irodalmi jelentőségét mutatja, hogy a biblia legkorábbi fennmaradt szövegeit is ezen a nyelven jegyezték le, és ezen a nyelven tárolták az ókori tudományos élet központjának számító alexandriai nagykönyvtár gyűjteményét is. Ez egyben a mai modern görög nyelv előképe is. A nyelv mellett egységesítette a különböző poliszok egyedi jellegzetességeit mutató betűkészletét egy közös írásrendszerbe foglalva.

Alexandrosz volt Napóleon koráig az európaiak számára a világtörténelem leghíresebb hadvezére, de ismertsége ma is nagyon nagy, és a hadvezetés egyik, ha nem a legnagyobb ikonja.

Alexandroszról a mai Észak-Macedóniában sajátos kép él. A délszláv macedónok magukat előszeretettel azonosítják az ő makedón népével. Ez nem felel meg a valóságnak, mert az igazi makedónok egy ókori görög népcsoportot alkottak, a mostani macedón nép, amely bár nyelvében makedoncinak mondja magát, nyelvileg és más szempontok miatt a bolgárokhoz áll közel, nem leszármazottja az ókori makedónoknak. Görögország és (a mostanra már) Észak-Macedónia között emiatt már többször pattanásig feszültek az ellentétek.