Ki randizott Cybill Shepherd-szel?

Cybill Shepherd (Memphis, Tennessee, 1950. február 18. –) háromszoros Golden Globe-díjas amerikai színésznő.

Elsőként Peter Bogdanovich Az utolsó mozielőadás (1971) című rendezésében figyelt fel rá a filmes szakma, mellyel – az év színésznő felfedezettjeként – Golden Globe-díjra jelölték. Ezt követte Elaine May The Heartbreak Kid (1972), Martin Scorsese a Taxisofőr (1976) és Woody Allen Alice (1990) című filmje.

1983-ban a The Yellow Rose című sorozatban kapott először fontosabb televíziós szerepet. A sikert A simlis és a szende hozta el számára, melyben 1985–1989 között Bruce Willis partnereként szerepelt. A sorozattal két Golden Globe-díjat nyert, mint legjobb női főszereplő (musical- vagy vígjátéksorozat). Az 1990-es években a Cybill (1995–1998) című szituációs komédia egy harmadik Golden Globe-ot is hozott számára, ugyanebben a kategóriában.

Egyéb tévés szereplései közé tartozik az L (2007–2009), Psych – Dilis detektívek (2008–2013), valamint az Ügyféllista című 2010-es tévéfilm és az abból készült azonos című, 2012 és 2013 között futó sorozat.

Lánya, Clementine Ford szintén színésznő, az L című drámasorozatban Shepherd karakterének lányát alakította.

Peter Bogdanovich (July 30, 1939 – January 6, 2022) was an American director, writer, actor, producer, critic, and film historian. He started out his career as a young actor studying under Stella Adler before working as a film critic for Film Culture and Esquire and finally becoming a prominent filmmaker of the New Hollywood movement. He received accolades including a BAFTA Award and Grammy Award, as well as nominations for two Academy Awards and two Golden Globe Awards.

Bogdanovich worked as a film journalist until he was hired to work on Roger Corman's The Wild Angels (1966). His credited feature film debut came with Targets (1968), before his career breakthrough with the drama The Last Picture Show (1971) which earned him Academy Award nominations for Best Director and Best Adapted Screenplay, and the acclaimed films What's Up, Doc? (1972) and Paper Moon (1973). Other films include Saint Jack (1979), They All Laughed (1981), Mask (1985), Noises Off (1992), The Cat's Meow (2001), and She's Funny That Way (2014).

As an actor, Bogdanovich was known for his roles in the HBO series The Sopranos and Orson Welles's last film, The Other Side of the Wind (2018), which he also helped finish.

Bogdanovich directed documentaries such as Directed by John Ford (1971) and The Great Buster: A Celebration (2018). He received a Grammy Award for Best Music Film for directing Runnin' Down a Dream (2007), a documentary about Tom Petty and the Heartbreakers. He also published numerous books, some of which include in-depth interviews with friends Howard Hawks, Alfred Hitchcock, and Orson Welles. Bogdanovich's works have been cited as important influences by many major filmmakers.