Ki randizott Gallienus római császár-szel?

Publius Licinius Egnatius Gallienus, általánosan elterjedt néven Gallienus császár (Etruria, 218 körül – Mediolanum, 268 szeptembere) a Római Birodalom császára volt: 253-tól 260-ig apja, I. Valerianus társcsászára, majd 268-ig egyedül császár. Válságos időkben került a trónra (ld. harmadik századi válság) és csak részben birkózott meg a kihívásokkal: elődeinél jóval hosszabb ideig tudott a trónon maradni, sok katonai győzelmet aratott, de állandóan trónkövetelők léptek fel ellene és nem tudta megakadályozni, hogy a birodalom bizonyos részei elszakadjanak.

Apja és valószínűleg anyja, Egnatia Mariniana is szenátori családból származott.

A harmadik századi válság sajátossága volt, hogy az egymást követő császárok csak rövid ideig tudták megtartani a hatalmat. Gallienus kivétel. Valerianus hatalommegosztása fiával, Gallienusszal hatékonyabb kormányzást tett lehetővé, de Gallienus ellen is tucatnyinál több trónkövetelő lépett fel uralkodása folyamán. Bár kevés egyébre jutott ideje, mint trónja védelmezésére, a korszak más császáraitól eltérően Gallienus megértette, hogy a birodalom fenntartása az ideológiai alapok megerősítését követeli. Nem a terjedő kereszténységhez, hanem a régebbi antik hagyományokhoz nyúlt, anélkül hogy a keresztények üldözésébe fogott volna (ezért Eusebius dicsérőleg szól róla Ecclesiastia Historica című művében). Attikába utazva beavattatta magát az eleusziszi misztériumokba és másokat is erre ösztönzött. Plótinoszt, akit Ivar Lissner német történész „az utolsó antik embernek” nevezett, Gallienosz idejében az uralkodói család támogatta.

Mindig is a központi területek légióira támaszkodott. Nagyobb központokat hozott létre a hátországban, ez rugalmas védekezést biztosított, míg a határnál kisebb egységeket különített el.

Pipara or Pipa (3rd century AD) was the daughter of Attalus (Marcomanni), king of the Marcomanni in present-day Bohemia. She is notable for having a love affair with the emperor Gallienus, having been given to him by Attalus as a tool of appeasement. Attalus' invasion was one of many foreign invasions, contributing to the crisis of the third century.

In 254 AD, the Marcomanni invaded Pannonia. Loath to fight the invaders, Gallienus forged a treaty with Attalus, concluded possibly in 258 AD. The treaty stipulated that part of Pannonia superior be ceded to the Marcomanni, who were in turn trusted to prevent further incursions across the border. The emperor was given Pipara or Pipa, as a hostage or concubine. Whereas the Historia Augusta claims it was a genuine love they felt for each other, Aurelius Victor speaks of a shameful love affair.