Ki randizott George Dyer-szel?

Francis Bacon (28 October 1909 – 28 April 1992) was an Irish-born British figurative painter known for his raw, unsettling imagery. Focusing on the human form, his subjects included crucifixions, portraits of popes, self-portraits, and portraits of close friends, with abstracted figures sometimes isolated in geometrical structures.

He said that he saw images "in series", and his work, which numbers in the region of 590 extant paintings along with many others he destroyed, typically focused on a single subject for sustained periods, often in triptych or diptych formats. His output can be broadly described as sequences or variations on single motifs; including the 1930s Picasso-influenced bio-morphs and Furies, the 1940s male heads isolated in rooms or geometric structures, the 1950s "screaming popes," the mid-to-late 1950s animals and lone figures, the early 1960s crucifixions, the mid-to-late 1960s portraits of friends, the 1970s self-portraits, and the cooler, more technical 1980s paintings.

Bacon did not begin to seriously focus on painting until his late twenties, having drifted in the late 1920s and early 1930s as an interior decorator, bon vivant and gambler. He said that his artistic career was delayed because he spent too long looking for subject matter that could sustain his interest. His breakthrough came with the 1944 triptych Three Studies for Figures at the Base of a Crucifixion, which sealed his reputation as a uniquely bleak chronicler of the human condition. From the mid-1960s, he mainly produced portraits of friends and drinking companions, either as single, diptych or triptych panels. Following the suicide of his lover George Dyer in 1971 (memorialised in his Black Triptychs, and a number of posthumous portraits), his art became more sombre, inward-looking and preoccupied with the passage of time and death. The climax of his later period is marked by the masterpieces Study for Self-Portrait (1982) and Study for a Self-Portrait—Triptych, 1985–86.

Despite his existentialist and bleak outlook, Bacon was charismatic, articulate and well-read. A bon vivant, he spent his middle age eating, drinking and gambling in London's Soho with like-minded friends including Lucian Freud (although they fell out in the mid-1970s, for reasons neither ever explained), John Deakin, Muriel Belcher, Henrietta Moraes, Daniel Farson, Tom Baker and Jeffrey Bernard. After Dyer's suicide, he largely distanced himself from this circle, and while still socially active and his passion for gambling and drinking continued, he settled into a platonic and somewhat fatherly relationship with his eventual heir, John Edwards. Since his death, Bacon's reputation has grown steadily, and his work is among the most acclaimed, expensive and sought-after on the art market. In the late 1990s, a number of major works, previously assumed destroyed, including early 1950s pope paintings and 1960s portraits, re-emerged to set record prices at auction.

Francis Bacon (Dublin, 1909. október 28. – Madrid, 1992. április 28.) ír születésű brit festő. Közismertté üres felületekkel dolgozó, groteszk, érzelmileg fűtött nyers képei tették. Bacon szerencsejátékos és „élvhajhász” volt. Festeni húszas évei elején kezdett, de harmincas évei közepéig csak szórványosan és rendszertelenül festett. Ekkoriban lakberendezőként működött.

Levonta a következtetést, hogy a művészi pályáját túlságosan lelassítja az olyan anyagok keresése, amelyek érdeklődését leköthetik. Művészi áttörését az 1944-es triptichon festménye hozta meg, melynek címe Három tanulmány a Keresztrefeszítéshez. A kép közvetlen utánérzése a második világháborúnak, s ez teremtette meg tekintélyét, mint az emberi viszonyok kivételesen sivár bemutatójának. Elvont figurái tipikusan izolált geometriai formák, a sima, semmit nem ábrázoló hátterek előtt.

Az 1960-as évek közepétől főleg barátait, ivócimboráit festette le vagy önálló képeken, vagy triptichonokon. Szerelmesének, George Dyernek az öngyilkossága után a festészete egyre inkább sötétté, befelé nézővé, az idő múlásával és a halállal foglalkozóvá vált. Ennek a korszaknak a csúcspontja az 1982-es „Önarckép tanulmány” és az 1985-86-os „Önarckép Triptichon tanulmány”.

Szeszélyes egzisztencialista kinézete ellenére a David Sylvesterrel folytatott beszélgetések szellemes és élénk személyiségnek mutatják be. Bacon személyesen vonzó és karizmatikus, jól olvasható és vitathatatlanul meleg művész volt, de középkorúként sok estét töltött el evéssel, ivással és szerencsejátékkal a londoni Sohóban hasonló gondolkodású barátaival, mint Lucian Freud (bár vele az 1950-es években összekülönbözött, amire soha nem adtak magyarázatot), John Deakin, Muriel Belcher, Henrietta Moraes, Daniel Farson, Tom Baker és Jeffrey Bernard.

Dyer öngyilkossága után nagymértékben elhatárolódott ettől a körtől, és miközben a társadalmi életben még mindig aktív volt, a szerencsejáték és ivás iránti szenvedélye sem szűnt meg, Platonikus és atyai kapcsolatot alakított ki végleges örökösével, John Edwardsszal.

Robert Hughes művészetkritikus „Willem de Kooninggel együtt a 20. századi Anglia, vagy talán az egész világ legengesztelhetetlenebb lírai művészeként” írta le. A nyugtalanító emberi alak legfontosabb festőjeként volt ismert a 20. század 50-es éveiben.

Az 1990-es évek végén néhány, korábban elpusztultnak vélt alkotása is előkerült, köztük az 1950-es évek elején festett „pápák” és az 1960-as évek portréi. Ezek a képek ismételten az árverések árainak csúcsára ugrottak. 2013-ban a „Lucian Freud (Három Tanulmány)” képsorozata világrekordot állított be árverésen.