Ki randizott Hadrianus római császár-szel?

Hadrianus (teljes nevén Caesar Traianus Hadrianus; születési nevén Publius Aelius Hadrianus; 76. január 24. – 138. július 10.) a Római Birodalom császára 117-től 138-as haláláig.

Hadrianus a dél-hispániai Italica városában született, tekintélyes arisztokrata családban. Tíz éves korában szülei meghaltak és apja unokatestvére, Marcus Ulpius Traianus gondoskodott az ő és nővére felneveléséről. A 98-ban a császári trónra kerülő gyermektelen Traianus félhivatalos örökösének tartotta Hadrianust, feleségül adta hozzá unokahúgának lányát, Vibia Sabinát, azonban formálisan nem fogadta örökbe (csak a halálos ágyán). Hadrianus jelentős, de nem kulcsfontosságú politikai pozíciókat töltött be, volt helyettes consul, légióparancsnok és Pannonia kormányzója. 117-ben Traianus a pártus hadjárata során megbetegedett és meghalt, a hadsereg pedig Hadrianust kiáltotta ki császárrá.

Röviddel trónra lépése után kivégeztetett négy tekintélyes szenátort, akik állítólag összeesküvést szőttek ellene. Bár megpróbálta kiengesztelni a szenátust, az élete végéig gyűlölte. Azzal is sok ellenséget szerzett, hogy feladta Traianus mezopotámiai hódításait, Dacia egy kis részét átengedte a baráti roxolánoknak és a későbbiekben sem indított hódító háborúkat. Hadrianus úgy látta, hogy a birodalom túlterjeszkedett és uralkodása alatt igyekezett megerősíteni külső határait és belső kohézióját, valamint igen sokat építkezett.

Uralkodása jelentős részét Rómától távol, a provinciákba tett utazásokkal töltötte, ahol közvetlenül megismerhette a helyi problémákat. Britanniai látogatása során utasítást adott az északi határt védő Hadrianus-fal megépítésére. Rajongott a hellén kultúráért, számos görög várost újraalapított, templomokat, szentélyeket építtetett. Létrehozta a görög városok szervezetét, a Panhelléniont. Görög szeretője, Antinous halálakor istenné nyilváníttatta őt és megalapította a kultuszát. Rómában helyreállíttatta a Pantheont és megépíttette Venus és Roma monumentális templomát.

A 132-ben kezdődő Bar Kohba-féle felkelést brutálisan leverette, a zsidó lakosság nagy része elpusztult vagy rabszolgasorba került. Júdeát és Jeruzsálemet átnevezte, utóbbit római kolóniává tette, ahonnan kitiltotta a zsidókat.

Utolsó éveiben súlyos betegséggel, ödémákkal küzdött, szenvedései miatt több alkalommal öngyilkosságot kísérelt meg. Mivel gyereke nem volt, 138-ban Antoninus Piust jelölte ki örökösévé, akinek örökbe kellett fogadnia Marcus Aureliust és Lucius Verust. Még ugyanebben az évben meghalt és Antoninus Pius a szenátus vonakodás ellenére istenné nyilváníttatta. Bár kortársai közül sokan gyűlölték és zsarnoknak tartották, az utókor az ún. "öt jó császár" közé sorolta, akinek uralkodása során a Római Birodalom virágzott és elérte hatalma csúcspontját.

Bővebben...

Antinous, also called Antinoös, (; Ancient Greek: Ἀντίνοος; c. 111 – c. 130) was a Greek youth from Bithynia, a favourite and lover of the Roman emperor Hadrian. Following his premature death before his 20th birthday, Antinous was deified on Hadrian's orders, being worshipped in both the Greek East and Latin West, sometimes as a god (θεός, theós) and sometimes merely as a hero (ἥρως, hḗrōs).

Little is known of Antinous's life, although it is known that he was born in Claudiopolis (present day Bolu, Turkey), in the Roman province of Bithynia et Pontus. He was probably introduced to Hadrian in 123, before being taken to Italy for a higher education. He had become the favourite of Hadrian by 128, when he was taken on a tour of the Roman Empire as part of Hadrian's personal retinue. Antinous accompanied Hadrian during his attendance of the annual Eleusinian Mysteries in Athens, and was with him when he killed the Marousian lion in Libya, an event highly publicised by the Emperor. In October 130, as they were part of a flotilla going along the Nile, Antinous died amid mysterious circumstances. Various suggestions have been put forward for how he died, ranging from an accidental drowning to an intentional human sacrifice or suicide.

Following his death, Hadrian deified Antinous and founded an organised cult devoted to his worship that spread throughout the Empire. Hadrian founded the city of Antinoöpolis close to Antinous's place of death, which became a cultic centre for the worship of Osiris-Antinous. Hadrian also founded games in commemoration of Antinous to take place in both Antinoöpolis and Athens, with Antinous becoming a symbol of Hadrian's dreams of pan-Hellenism. The worship of Antinous proved to be one of the most enduring and popular of cults of deified humans in the Roman empire, and events continued to be founded in his honour long after Hadrian's death.

Antinous became a symbol of male homosexuality in Western culture, appearing in the works of Oscar Wilde, Fernando Pessoa and Marguerite Yourcenar.

Bővebben...