Ki randizott Hephaestion-szel?

Hephaestion (Ancient Greek: Ἡφαιστίων Hēphaistíōn; c. 356 BC  –  324 BC), son of Amyntor, was an ancient Macedonian nobleman of probable "Attic or Ionian extraction" and a general in the army of Alexander the Great. He was "by far the dearest of all the king's friends; he had been brought up with Alexander and shared all his secrets." This relationship lasted throughout their lives, and was compared, by others as well as themselves, to that of Achilles and Patroclus.

His military career was distinguished. A member of Alexander the Great's personal bodyguard, he went on to command the Companion cavalry and was entrusted with many other tasks throughout Alexander's ten-year campaign in Asia, including diplomatic missions, the bridging of major rivers, sieges and the foundation of new settlements. Besides being a soldier, engineer and diplomat, he corresponded with the philosophers Aristotle and Xenocrates and actively supported Alexander in his attempts to integrate the Greeks and Persians. Alexander formally made him his second-in-command when he appointed him Chiliarch of the empire. Alexander also made him part of the royal family when he gave him as his bride Drypetis, sister to his own second wife Stateira, both daughters of Darius III of Persia.

When Hephaestion died suddenly at Ecbatana around age thirty-two, Alexander was overwhelmed with grief. He petitioned the oracle at Siwa to grant Hephaestion divine status and thus Hephaestion was honoured as a Divine Hero. Hephaestion was cremated and his ashes taken to Babylon. At the time of his own death a mere eight months later, Alexander was still planning lasting monuments to Hephaestion's memory.

III. Alexandrosz, közismert nevén Nagy Sándor (ógörögül: Ἀλέξανδρος ὁ Μέγας [ὁ Τρίτος ὁ Μακεδών], ejtsd: alexandrosz ho megasz [ho tritosz ho makedón], perzsául: Szikandar vagy Iszkander; Pella, i. e. 356. július 20. és július 30. között – Babilon, i. e. 323. június 10.) előbb Makedónia királya, majd Egyiptom fáraója és Perzsia nagykirálya. Apja, II. Philipposz nyomdokain haladva hatalmát a Peloponnészosztól az indiai szubkontinensig terjesztette ki, meghódítva a görögök által akkor ismert világ nagy részét. Egyike a valaha élt legismertebb görög történelmi személyeknek.

Uralkodása a klasszikus ókori történelem és kultúra egy új korszakának, a hellenizmusnak a kezdetét jelentette. Ennek során a hellén művészetek, tudományok, építészeti stílusok és egyéb kulturális behatások széleskörűen elterjedtek keleten. Maradandó hatású alapokat fektetett le az egységes görögség megteremtésére, hivatalossá tette a ión-attikai dialektuson alapuló, de más görög nyelvjárások jellegzetességeit is vegyítő koiné görög nyelvet, mely ezt követően az ókori világban évszázadokig a lingua franca szerepét töltötte be. Irodalmi jelentőségét mutatja, hogy a biblia legkorábbi fennmaradt szövegeit is ezen a nyelven jegyezték le, és ezen a nyelven tárolták az ókori tudományos élet központjának számító alexandriai nagykönyvtár gyűjteményét is. Ez egyben a mai modern görög nyelv előképe is. A nyelv mellett egységesítette a különböző poliszok egyedi jellegzetességeit mutató betűkészletét egy közös írásrendszerbe foglalva.

Alexandrosz volt Napóleon koráig az európaiak számára a világtörténelem leghíresebb hadvezére, de ismertsége ma is nagyon nagy, és a hadvezetés egyik, ha nem a legnagyobb ikonja.

Alexandroszról a mai Észak-Macedóniában sajátos kép él. A délszláv macedónok magukat előszeretettel azonosítják az ő makedón népével. Ez nem felel meg a valóságnak, mert az igazi makedónok egy ókori görög népcsoportot alkottak, a mostani macedón nép, amely bár nyelvében makedoncinak mondja magát, nyelvileg és más szempontok miatt a bolgárokhoz áll közel, nem leszármazottja az ókori makedónoknak. Görögország és (a mostanra már) Észak-Macedónia között emiatt már többször pattanásig feszültek az ellentétek.