Ki randizott Herpyllis-szel?

Herpyllis of Stagira (Greek: Ἑρπυλλίς) was Aristotle's companion and lover after his wife, Pythias, died. It is unclear whether she was a free woman (as it appears in the surviving Greek version of Aristotle's will) or a servant (as in the Arabic version).

Together Aristotle and Herpyllis had a son, named Nicomachus after Aristotle's father. Nicomachus was quite young when Aristotle wrote his will, as can be seen from the fact that Nicanor, Aristotle's nephew by his sister Arimneste, was appointed guardian until Nicomachus came of age.

It is possible that Herpyllis may have been Aristotle's wife, as Eusebius states that they were married. In his will, Aristotle ensured that Herpyllis was provided for, in return for her goodness to him. These provisions stated that if she wished to be married, the trustees of his estate should ensure that she was married to a worthy man. If, however, she did not wish to marry, the will granted her residence in his house in Stagira, and ordered that it be furnished according to her wishes. Additionally, he left her a bequest of money.

Arisztotelész (ógörögül: Ἀριστοτέλης, latinul: Aristoteles); (Sztageira, Kr. e. 384 – Khalkisz, Kr. e. 322. március 7.) görög tudós és filozófus, a modern európai tudomány atyja és előfutára. Mesterével, Platónnal együtt a nyugati kultúra legnagyobb hatású gondolkodói közé tartozik. Már az ókorban híressé vált nemcsak filozófiai művei miatt, de a kiemelkedő tehetségű makedón hadvezér és despota, Nagy Sándor nevelőjeként is.

A görögországi Sztageira (ma: Sztágira, Halkidikí) városában született, innen nyerte egyik állandó jelzőjét: a S(z)tagirita (’a sztagirai’). Nemcsak sok, modernnek tekintett tudományban jeleskedett és tett hozzá mindegyikhez valami értékeset, valami olyat, ami az illető ismeretterület felfogását, tárgyalását sokszor majdnem egy évezreden át meghatározta; nemcsak a filozófiában, a logikában, a nyelvészetben, a biológiában, a pedagógiában, a politikatudományban, az államelméletben sikerült maradandót alkotnia, de az irodalomelméletben és az irodalomban is. Cicero aligha áradozott volna az arisztotelészi előadásmód „arany folyamáról” (flumen orationis aureum), amely a világos, de élvezetesen olvasható tudományos értekezés műfaját is megteremtette. Azonban nemcsak irodalmilag igényes és nagyközönség számára írt exoterikus művei és irodalmi tárgyú munkái (a Poiétika kivételével) semmisültek meg, vesztek el, hanem sok más műve is – de a megmaradtakból, mint például a Fizika, Metafizika, Etika, Politika, Poétika és mások – még így is több életműnyi anyag kitelik.

Alakja köré tanítványaiból új (és mintegy 600 éven át működő) filozófiai mozgalom, a peripatetikus iskola szerveződött. Mesterével, Platónnal együtt az európai filozófia legmeghatározóbb alakja. A középkor végére a Biblia mellett Arisztotelész és munkássága vált a „magasabb” kultúra meghatározó tekintélyévé szerte Európában. De nemcsak az európai kultúra tartja magát az örökösének: Keletet is ő hódította meg a nyugat tudományának, a keresztényeknél, az araboknál és a zsidóknál egyaránt a legnagyobb tiszteletben áll. A Holdon krátert neveztek el róla, és nevét egy kisbolygó is viseli (6123 Aristoteles). Élete főképp Diogenész Laertiosz A filozófiában jeleskedők élete és nézetei című munkájából ismert.