Ki randizott I. Sigurd norvég király-szel?

I. Sigurd Magnusson vagy Jeruzsálemjáró Sigurd (1089 – 1130. március 26.) norvég király 1103-tól haláláig, az első skandináv uralkodó, aki részt vett a keresztes hadjáratokban. Katedrálisok és kolostorok építésével erősítette meg a norvég egyházat, és a tized bevezetésével biztos jövedelemforrást teremtett a papság számára.

III. Magnus norvég király második, törvénytelen fiaként született és édesapja halála után bátyjával, I. Eysteinnel és öccsével, (IV.) Olaffal együtt lépett a trónra, bár az utóbbi fiatalon meghalt anélkül, hogy ténylegesen részt vett volna az uralkodásban. Mikor Norvégiába érkezett a kereszteshadjáratok híre, Sigurd is útnak indult Palesztinába nagy sereggel és 60 hajóval 1107-ben. norvégia kormányzását bátyjára, Eysteinre hagyta. Tizenegy évig kalandozott, járta Európa nagy részét és Ázsia nyugati részeit és csak kevesedmagával tért vissza. Útközben megállt Angliában, Franciaországban, Spanyolországban és Szicilíában, s a Baleár-szigeteknél megütközött a mór kalózokkal. Királyi címet adományozott Szicília normann uralkodójának, II. Rogernek. 1110-ben érkezett meg Palesztinába, ahol Jeruzsálem királya, I. Balduin örömmel fogadta, Sigurd pedig segített a frankoknak elfoglalni Szidón városát. Katonáit és teljes hajóhadát Konstantinápolyban hagyta ajándékul I. Alexiosz bizánci császárnak, és szárazföldön tért vissza Norvégiába, 1111-ben. Tizenegy éves (?) vállalkozásából nem vitt haza mást, mint ezt a melléknevet: Jarsalafar, ami annyit jelent, mint "Jeruzsálemjáró" és egy forgácsot abból a szent keresztből, amelyről maguk Balduin király és a pátriárka tanúsították esküvel, hogy az valóban abból a keresztfából való, amelyen Krisztus kínozták halálra. Hazájába való visszaérkezésekor, fivérei halála után Sigurd Norvégia egyeduralkodója lett. Legszívesebben az ország déli részében tartózkodott, Kongehelle városában, ahol megerősített vár közepén királyi kastélyt építtetett magának, mellé pedig szép templomot, de az utóbbit csak fából, mert ez volt akkor a legolcsóbb építőanyag Norvégiában és a királynak többre nem tellett. Eystein halála (1122) után egyedüli uralkodóként több helyen is székesegyházat építtetett, köztük Stavangerben, ahol egyben püspökséget is alapított, nagyban hozzájárulva a város fejlődéséhez. Bár Sigurd egyike volt Norvégia legjobb királyainak, de uralkodása utolsó éveiben – valószínűleg a mértéktelen alkoholfogyasztástól – időnként a téboly jelei mutatkoztak rajta és ilyenkor igen sokat kegyetlenkedett. Ám amikor eszméletére tért, igyekezett jóvátenni mindazokat a hibákat, amiket ilyenkor tett, sőt megjutalmazta azokat, akik vagy rábeszéléssel vagy erőszakkal megakadályozták abban, hogy kegyetlenkedjék. 27 évnyi uralkodás után elborult elmével halt meg, egyes nézeteknek köszönhetően a retsina jellegű borok fogyasztása miatt.

Borghild Olavsdatter (fl. 1115), was the Norwegian royal mistress of King Sigurd the Crusader (c. 1090 – 1130) and the mother of King Magnus IV of Norway (ca. 1115 – 1139). She probably lived within the period 1090 to 1150 and was one of few Christian women mentioned in Heimskringla by Snorre Sturlasson.

Borghild was the daughter of a wealthy farmer who owned the farm Stordal (Store-Dal i Skjeberg) in the parish of Skjeberg in Østfold.

One winter, King Sigurd spent a period as a guest of her father. The close friendship which developed between Borghild and Sigurd gave rise to rumours that they were lovers. Borghild regarded these rumours as offensive, and voluntarily demanded to perform a trial by ordeal to prove that they were slander. She successfully did so. When King Sigurd heard of this ordeal, he took Borghild for his concubine and brought her away with him.