Ki randizott II. Lipót magyar király-szel?

II. Lipót (Bécs, Ausztria, Német-római Birodalom, 1747. május 5. – Bécs, Ausztria, Német-római Birodalom, 1792. március 1.), a Szent Római Birodalom császára, Ausztria uralkodó főhercege, Magyarország és Csehország királya 1790 és 1792 között, valamint ezt megelőzően Toszkána nagyhercege közel huszonöt esztendőn keresztül 1765 és 1790 között.

Lipót volt Mária Terézia uralkodónő és I. Ferenc német-római császár harmadik fia. Testvérei között volt a későbbi II. József császár, valamint Mária Karolina nápolyi és Marie Antoinette francia királyné is. Lipót 1761-ben, fivére, Károly József főherceg halálát követően vált a Toszkánai Nagyhercegség örökösévé, egyúttal fivére jegyesének, a spanyol király leányának, Mária Ludovikának kezét is megkapta. Házasságukra 1765-ben került sor, majd a párnak az évek alatt – szüleihez hasonlóan – összesen tizenhat gyermeke született. Az ő utódaiktól származik a Habsburg–Lotaringiai-ház későbbi fő és további három mellékága: a toszkánai, a tescheni és a magyarországi nádori ág.

Firenzei regnálása alatt a felvilágosult abszolutizmus mintaállamává tette Toszkánát. A korban rendhagyó módon ellenezte és elsőként törölte el a halálbüntetést és a kínvallatást egyaránt. Fivére, a császár 1790-ben utód nélkül való elhunytát követően lett a Szent Római Birodalom császára. A Habsburg Birodalomban és Magyarországon hamar hozzálátott a jozefinizmus elemeinek visszavonásához a belső béke megteremtése érdekében. Tartva a francia forradalom eszméinek térnyerésétől, kiterjesztette a Toszkánában sikeresen alkalmazott titkosrendőrséget birodalomszerte. II. Frigyes Vilmos porosz királlyal előbb aláírták a pillnitzi nyilatkozatot (1791. augusztus 21.), majd megkötötték az franciákkal szembeni első koalíciót (1792). A háború kitörését (1792. április 20.) azonban már nem élhette meg, mivel 1792. március 1-én betegség következtében váratlanul elhunyt. Lipót jelmondata latinul: Opes regum corda subditorum, ami magyarul annyit tesz: „A királyok kincsei az alattvalók szívei”.