Ki randizott III. Eduárd angol király-szel?

III. Eduárd (angolul Edward III; 1312. november 13. – 1377. június 21.) Anglia királya 1327-től haláláig. Elsősorban a százéves háború elindításáról, katonai sikereiről és politikai reformjairól ismert.

Tizennégy évesen koronázták királlyá, miután anyja, Franciaországi Izabella megdöntötte apja, II. Eduárd hatalmát. Három évig csak névleg uralkodott, hiszen helyette Izabella és annak szeretője, Roger Mortimer gyakorolták a hatalmat, ám tizenhét évesen meglepetésszerűen kivégeztette Mortimert, anyját pedig bebörtönöztette és ezzel kezébe került Anglia irányítása. A skótok elleni sikeres hadjárat után Aquitánia hercegsége miatt konfliktusba keveredett VI. Fülöp francia királlyal, mire benyújtotta igényét a francia trónra és elkezdődött a százéves háború. Kezdeti bizonytalanságok után a crécyi csatában döntő győzelmet ért el és elfoglalta Calais-t, de előnyét nem tudta kihasználni, mert a nagy pestisjárvány, a fekete halál lesújtott országára és lakosságának harmadát elpusztította. 1356-ban a győztes poitiers-i csata után Franciaország területének jelentős részét elcsatolta. Idősebb korában gyenge egészsége és inaktivitása miatt politikai reformokra kényszerült, a parlament befolyása megerősödött, a franciák pedig visszaszerezték korábbi veszteségeik egy részét.

III. Eduárd kiváló hadvezér volt, egyes hadtörténészek szerint a legjobb az angol történelemben. Apja katasztrofális uralkodása után helyreállította a korona tekintélyét és maga mellé állította a főnemességet. Ő alapította a Térdszalagrendet. Impulzív természete volt, de szükség esetén könyörületesnek is mutatkozott. Hosszú ideig, 50 évig uralkodott, amivel a középkorban csak dédapja, III. Henrik múlta felül.

Alice Perrers (vers 1348 – 1400 ou 1401) est célèbre pour avoir été la maîtresse du roi d'Angleterre Édouard III. D'origines inconnues, on ignore si elle est mariée pendant sa jeunesse et si elle descend d'une famille de la noblesse. Alice fait la connaissance d'Édouard III en 1363 alors qu'elle est dame de compagnie de son épouse, Philippa de Hainaut. Leur liaison, initialement tenue secrète du vivant de la reine, produit plusieurs enfants illégitimes et permet à Alice de devenir la femme la plus riche du royaume, en raison des faveurs exubérantes que lui accorde le roi. La jeune femme exerce ainsi une influence immense à la cour au début des années 1370 et s'allie avec plusieurs personnalités recherchant son assistance.

Toutefois, l'ascension irrésistible d'Alice Perrers suscite la colère de nombreux membres de la cour et, lors de la session du Bon Parlement en 1376, elle est accusée d'avoir abusé de la confiance d'Édouard III et d'avoir contribué à son enrichissement personnel. Bannie du royaume, elle est rappelée quelques mois plus tard par le roi et reste à ses côtés jusqu'à sa mort en 1377. Écartée de la cour, elle passe les dernières années de sa vie à essayer de regagner les terres qu'elle a perdues. Ne bénéficiant pas d'une bonne réputation auprès des chroniqueurs de son époque, Alice a été méprisée par ses contemporains et accusée de tirer profit d'un roi affaibli par la vieillesse en faisant usage de sa jeunesse, de sa beauté et de son opportunisme.