Ki randizott III. Henrik francia király-szel?

III. Henrik (franciául: Henri III, lengyelül: Henryk; Fontainebleau, Francia Királyság, 1551. szeptember 19. – Saint-Cloud, Francia Királyság, 1589. augusztus 2.), Valois-házból származó francia királyi herceg, előbb Lengyelország királya és Litvánia nagyfejedelme 1573 és 1575 között, majd fivére örökös nélkül való halálát követően Franciaország királya 1574-től 1589-ben való merénylet általi haláláig. A Capeting-ház Valois-házának utolsó uralkodója a francia trónon.

II. Henrik francia király és Medici Katalin királyné negyedik fiaként nem számoltak azzal, hogy örökli majd apja trónját, így alkalmas jelöltnek számított a Lengyel–Litván Unió megüresedett trónjára, amelyre 1573-ban, huszonegy éves korában meg is választották. Rövid uralkodása alatt elismerte a lengyel nemesség királyválasztó jogát, majd 1574-ben elhagyta az országot, hogy utód nélkül elhunyt fivére, IX. Károly örökébe lépjen.

A Francia Királyságot ekkor vallásháborúk sora sújtotta, Henrik tekintélyét pedig aláásták a külső hatalmak által támogatott radikális politikai csoportok: a Katolikus Liga (Spanyolország és a pápa által), a protestáns hugenották (Anglia és a németalföldi rendek támogatásával) és a Malcontents (saját öccse, Ferenc, Alençon hercege és azon katolikus és protestáns arisztokraták pártja, akik szembe helyezték magukat Henrik abszolutista elképzeléseivel). Fivére, Ferenc herceg halálát követően a vallásháborúk utódlási válságba és „a három Henrik háborújába” csapott át. Henrik örököséül távoli unokatestvérét, a protestáns III. Henrik navarrai királyt jelölte meg, akit a Liga vezetője, Henrik, Guise hercege nem támogatott, helyette a katolikus Charles de Bourbon roueni érseket akarta Henrik örökösének.

1589-ben Jacques Clément radikális katolikus szerzetes egy tőrszúrással megsebesítette a királyt, aki másnap belehalt sérüléseibe. Utódja végül Navarrai Henrik lett, aki miután áttért a katolikus vallásra IV. Henrik néven Franciaország első Bourbon-házi királya lett.

Renée de Châteauneuf (Bretagne, 1541 – Firenze, 1582) francia udvarhölgy.

1541-ben született Bretagne-ban, az ottani nemesség egyik leghíresebb tagjaként. Apja Jean de Rieux nemesúr volt, anyja pedig Béatrice Perrière. A szülők 1548-ban házasodtak össze. Renée-nek három testvére volt, René, Françoise és Guy.

Renée szőke hajával és kék szemével elnyerte a „gyönyörű” jelzőt. Szépségét számos korabeli vers dicsérte.

1569 és 1571 között lett a későbbi III. Henrik francia király ágyasa, akivel egyidősek is voltak. 1575-ben, amikor Henrik megnősült, s feleségére, Vaudemont Lujza grófnőre való tekintettel száműzte őt az udvarból, Renée hozzáment egy firenzei férfihoz, bizonyos Antinottihoz, ám frigyük csak körülbelül két évig tartott. A férfi rejtélyes körülmények között halt meg, akkori pletykák szerint Renée ölte vagy ölette meg őt.

1577 februárjában már új hitvese volt, titokban hozzáment Henrik udvartartásának egyik tagjához, Philippe d'Altoviti kapitányhoz, egy provence-i úrhoz. December 20-ig tartották titokban a frigyet mások előtt. A férje 1586. június 2-án hunyt el, mikor a néhai II. Henrik francia király fattyú fiával, Angoulême Henrikkel párbajozott. Ebből a frigyből két fia és két leánya született Renée-nek, Marseille d’Altouvitis, Emmanuel, Clarice és Philippe.

Özvegységre jutva utolsó éveit Firenzében töltötte, ott is halt meg.

Françoise Babou de La Bourdaisière, Marquise of Coeuvres, vicomtess of Soissons and of Bercy (French pronunciation: [fʁɑ̃swaz babu də la buʁdezjɛʁ]; 1542 – 9 June 1592) was the mistress of a favourite of the king, Du Guast. She married Antoine d'Estrées in 1558, and they were the parents of Gabrielle d'Estrées—mistress of King Henry IV of France.

Veronica Franco (Velence, 1546 – Velence, 1591) olasz kurtizán, költő, III. Henrik francia király szeretője.

Jeanne de Laval (also Madame de Sennecterre) (1549–1586), was a French noblewoman. She was the mistress of Henry III of France. She was a lady-in-waiting to the queen, Louise of Lorraine.