Ki randizott Isabelle de Ludres-szel?

Marie-Élisabeth de Ludres, más néven Isabelle de Ludres (Ludres, Lotaringia, 1647. – Nancy, 1726. január 28.); XIV. Lajos francia király egyik szeretője.

Carlos IV da Lorena (em francês: Charles IV de Lorraine, em alemão: Karl IV von Lothringen; Nancy, 5 de abril de 1604 - Bernkastel, 18 de setembro de 1675) foi um Duque da Lorena e de Bar, de jure de 1625 a 1675 (de facto de 1625 a 1634, em 1641 e de 1659 a 1670).

Como descendente de Gerardo da Lorena, ele deveria ter sido numerado como Carlos III da Lorena, mas os historiadores lorenos, que pretendiam a legitimidade dos duques da Lorena e de Guise, ligando-os diretamente aos Carolíngios, incluíam na lista de duques o Carolíngio Carlos, duque da Baixa-Lotaríngia, morto em 991.

XIV. Lajos (ismert ragadványnevén: Nagy Lajos, franciául: Louis le Grand, vagy a Napkirály, franciául: le Roi Soleil; Saint-Germain-en-Laye, Franciaország, 1638. szeptember 5. – Versailles, Franciaország, 1715. szeptember 1.), Franciaország királya 1643-tól 1715-ben bekövetkezett haláláig. Összesen 72 éves és 110 napos uralkodásával minden idők legtovább hatalmon lévő szuverén uralkodójának számít. Uralkodóháza, a Bourbon-ház harmadik tagja volt a francia trónon.

Lajos, bár apja, XIII. Lajos 1643-as halálával már négy esztendős korától királynak számított, koronázására pedig 1654-ben került sor, régensként kezdetben édesanyja, Ausztriai Anna szolgált 1651-ig, majd a kormányzást Mazarin bíboros gyakorolta. Szuverén uralkodását a bíboros 1661-es halálával kezdte meg új főminisztere, Jean-Baptiste Colbert segítségével. Hatalmát a királyok isteni jogának szellemében gyakorolta, és egy központosított abszolút monarchia kiépítéséért dolgozott. Ugyanakkor a neki tulajdonított közismert anekdotát, miszerint „Az állam én vagyok!”, valójában sosem mondta. A kiskorúsága idején zajló Fronde felkelést leverte, ezzel a feudalizmus utolsó maradványait is felszámolta, mivel az arisztokráciát arra kényszerítette, hogy saját birtokai helyett az általa megálmodott versailles-i kastélyban éljenek. A fontainebleau-i ediktummal eltörölte a hugenották korábban, még nagyapja, IV. Henrik idején biztosított jogait, ezzel lényegében felszámolta a protestantizmust az országban.

Hosszú uralkodása alatt a Francia Királyság Európa vezető hatalmává vált, rendszeresen érvényesítve katonai erejét. A spanyolokkal vívott háború (1635–59) végig kísérte gyermekkorát, regnálása alatt pedig három nagy kontinentális katonai konfliktust is vívott: a holland háborút (1672–79), valamint a pfalzi örökösödési (1688–97) és spanyol örökösödési háborút (1701–14), de rövidebb háborús konfliktusokat is indított, mint amilyen a devolúciós (1667–68) és az egyesítési háborúk (1683–84) voltak. Külpolitikáját egész uralkodása alatt a hadviselés határozta meg: személyes ambíciói révén kívánt dicsőséget szerezni országának, míg békeidőben a következő háborúra készítette fel haderejét. Háborúit olyan jelentős hadvezérek és tábornokok vezényelték, mint Turenne marsall, Vauban márki és Condé hercege.

XIV. Lajos uralkodása jelentősen befolyásolta Európa történelmét, rendszere mintául szolgált minden abszolutista uralkodó számára és ma is a központosított államhatalom elsődleges példája. Regnálása alatt vette kezdetét a francia gyarmatbirodalom kiépülése, továbbá a művészetek pártfogójaként olyan személyek mecénása volt, mint Bossuet, Molière, Jean Racine, valamint Charles Le Brun, Jean-Baptiste Lully és André Le Nôtre. Kezdeményezésére épült a Canal du Midi, továbbá ő alapította a Francia Természettudományi Akadémiát is.