Ki randizott Isze úrhölgy-szel?

Isze úrhölgy (伊勢; Hepburn: Isezaki; 877? – 938) japán udvarhölgy és vaka-költő a Heian-korban.

Valódi neve nem ismert, Isze annak a tartománynak a neve, ahol az apja, Fudzsivara no Cugikage kormányzó volt – erről kapta nevét a költőnő, amikor udvari szolgálatba állt. Apján kívül nagybátyja és unokafivére is klasszikus kínai műveltségre tett szert, utóbbiak a korabeli főváros, Heiankjó egyetemének rektorai voltak, ebben a környezetben tehát Isze is éppúgy magába szívhatta a tudományt, a kínai és japán költészet ismeretét, mint később hasonló körülmények között Muraszaki Sikibu.

Úgy tudni, 892 körül lett Onsi császárnénak, Uda császár (uralkodott 887–897) feleségének udvarhölgye, s az utókor azt is feljegyezte róla, hogy kivételesen tehetséges zenész volt, vagyis értett a különféle húros hangszerek, lantok (biva), citerák (koto) kezeléséhez, és hasonlóképpen páratlan volt a szépsége is. Hírek szerint viszonyt folytatott a császárral, később pedig Uda negyedik fiának, Acujosi hercegnek lett az ágyasa – tőle született a lánya, Nakacukasza, aki utóbb maga is jeles költővé vált. Állítólag a császárnak is szült egy gyermeket, aki azonban hamarosan meghalt: e ténynél fogva szokás Isze no mijaszudokoro (伊 勢 の 御 息 所) néven is emlegetni őt (a Gendzsi szerelmeiből tudható, hogy ez a titulus járt azoknak a nőknek, akik ágyasként vagy hitvesként gyermeket szültek a trónörökösnek vagy az uralkodónak). Isze úrhölgy a harminchat költőgéniusz (szandzsúrokkaszen) egyike, és Ono no Komacsival együtt a 9–10. század legnagyobb költőnőjének számít. A klasszikus japán költészet első nagy császári antológiájának, a Kokinsúnak az összeállítói 22 versét tartották méltónak a szerepeltetésre, 70 versét pedig a második gyűjtemény, a Goszensú tartalmazza. Saját kötete Iszesúként ismert, ennek 483 vakája között azonban hozzá írottak is találhatók.

Muraszaki Sikibu olyan fontosnak érezte Isze művészetét, hogy egyik versét teljes terjedelmében idézi regényében, a Harmadik könyv lezárásaképp (noha másutt általában csak egy-két szóval utal a nagy elődök akkoriban egyébként is kötelezően ismert költeményeire):

Ugyancsak utalás történik a regény egyik fordulópontján Isze úrhölgy gyászversére, amelyet Onsi császárné halálára írt:

Fujiwara no Tokihira (藤原 時平; 871 – April 26, 909) was a Japanese statesman, courtier, regent and politician of the powerful Fujiwara clan during the Heian period.

Fujiwara no Nakahira (藤原仲平; 875 – October 13, 945), also known as Biwa no daijin, was a Japanese statesman, courtier and politician during the Heian period.

In 945 he took tonsure as a Buddhist monk and died the same year. His Dharma name was Seikan (静寛).

Taira no Sadafumi ou Taira no Sadafun (平貞文)

(872? - 13 novembre 923) est un poète et courtisan kuge japonais du milieu de l'époque de Heian. Il est petit-fils de l'empereur Kanmu et son père est Taira no Yoshikaza, un des membres fondateurs du clan Taira. Il fait partie de la liste des trente-six poètes immortels du Moyen Âge (Chūko Sanjūrokkasen).

En 874, son père reçoit le nom de Taira et Sadafumi le reçoit de la même façon. En 891, il est nommé udoneri et en 906 il est promu jugoi. Il est nommé plus tard chambellan et en 922 élevé au titre de shōgoi. Il meurt l'année suivante, courtisan à l'âge de 50 ans.

Comme auteur de poésie waka, il ne participe qu'à trois utaawase (concours de poésie), mais neuf de ses poèmes sont inclus dans l'anthologie impériale Kokin Wakashū. Il entretient des relations artistiques avec d'autres poètes comme Ki no Tsurayuki, Mibu no Tadamine, Ōshikōshi no Mitsune et Ariwara no Motokata, entre autres. Le style agréable de ses poèmes le fait appeler du surnom Heichū (平中) et il est considéré comme le personnage principal du conte poétique Heichū Monogatari, écrit par un anonyme à l'époque Heian.

Une compilation de ses poèmes a été faite et vingt-six d'entre eux sont inclus dans diverses anthologies impériales.