Ki randizott Ludovico Sforza-szel?

Ludovico Maria Sforza (Vigevano, Lombardia, 1452. július 27. – Loches, Francia Királyság, 1508. május 27.), ragadványnevén Ludovico il Moro, a Sforza-házból való főnemes, I. Francesco Sforza milánói herceg fia, 1489-ben a Milánói Hercegség régense, 1494–1499 között Milánó uralkodó hercege, a művészetek nagy pártolója, Leonardo da Vinci és más képzőművészek bőkezű mecénása. Az első itáliai háború (1494–98) kezdetén VIII. Károly francia király szövetségese, majd ellene fordult. A második itáliai háború (1499–1504) során 1499-ben XII. Lajos király elűzte. 1500-ban svájci zsoldos haddal visszatért, de elárulták és eladták őt a franciáknak. Loches várbörtönében halt meg.

Ragadványnevének – „il Moro” („a Mór”) – eredetére több feltételezés létezik. Kaphatta mélyfekete haj- és szemszínéről, bőrének sötét tónusáról. Lehetséges, hogy második keresztneve korábban Mauro (Mór) lett volna. Benedetto Varchi (1502–1565) humanista történetíró Storia Fiorentina c. művében Ludovico saját magáncímerén látható sötét bőrű férfialakról („a mórról”) ír. Alessandro Visconti (1884–1955) milánói történész professzor Storia di Milano c. könyvében felveti, hogy Ludovico alatt terjedt el Lombardiában a fekete eper (morus nigra) termelése, ennek helyi elnevezése moròn volt.

Cecilia Gallerani (Italian pronunciation: [tʃeˈtʃiːlja ɡalleˈraːni]; early 1473 – 1536) was the favourite and most celebrated of the many mistresses of Ludovico Sforza, known as Lodovico Il Moro, Duke of Milan. She is best known as the subject of Leonardo da Vinci's painting Lady with an Ermine (c. 1489). While posing for the painting, she invited Leonardo, who at the time was working as court artist for Sforza, to meetings at which Milanese intellectuals discussed philosophy and other subjects. Gallerani herself presided over these discussions.

Bernardina de Corradis (fl. XV-XVI secolo) fu amante di Ludovico il Moro, duca di Milano.