Ki randizott Madame de Pompadour-szel?

Jeanne-Antoinette Poisson, marquise de Pompadour et duchesse de Menars, dite Madame de Pompadour, fut une maîtresse en titre du roi Louis XV, née le 29 décembre 1721 à Paris et morte le 15 avril 1764 au château de Versailles.

Introduite à la cour par relations, elle est remarquée par le roi Louis XV et devient sa maîtresse en titre pendant six ans, de 1745 à 1751.

Louis XV lui fait construire le Petit Trianon ainsi que le château de Bellevue, comme résidence, et lui offre le domaine de Pompadour, ce qui lui permet de devenir marquise et d'acquérir la noblesse. Ses origines bourgeoises lui attirent des critiques de la part de l'aristocratie.

À partir des années 1750, la marquise n'est plus la maîtresse du roi, mais conserve un ascendant en tant que confidente et amie. En ce sens, elle encourage l'aménagement de la place Louis XV — actuelle place de la Concorde — ou la création de la manufacture de porcelaine de Sèvres, proche de sa résidence de Bellevue. M^me de Pompadour apprécie particulièrement l'architecture et les arts décoratifs. Elle acquiert d'ailleurs en 1753 l’hôtel d’Évreux à Paris, aujourd'hui nommé palais de l'Élysée. La marquise s'intéresse aussi à la littérature et encourage la publication des deux premiers tomes de l'Encyclopédie de Diderot et d'Alembert.

De santé fragile, elle meurt d'une congestion pulmonaire, âgée seulement de 42 ans.

XV. Lajos (közismert ragadványnevén: Hőnszeretett Lajos, franciául: Louis XV le Bien-Aimé; Versailles, Franciaország, 1710. február 15. – Versailles, Franciaország, 1774. május 10.), Franciaország királya 1715. szeptember 1-től 1774. május 10-én bekövetkezett haláláig. Öt esztendős korában követte dédnagyapját, XIV. Lajost a trónon. Nagykorúságáig (tizenharmadik születésnapjáig) nagybátyja, II. Fülöp orléans-i herceg volt az ország régense. Főminisztere, Fleury bíboros 1743-as halála után Lajos átvette a királyság kizárólagos irányítását. A Bourbon-ház negyedik tagja volt a francia és navarrai trónon.

Közel ötvenkilenc évig tartó regnálása a második leghosszabb a francia történelemben (dédapja, a „Napkirály” után), és a leghosszabbak között van a világon. 1748-ban Lajos visszaadta a fontenoy-i csata során megszerzett Osztrák Németalföldet. Az észak-amerikai Új-Franciaországot a királyságára nézve katasztrofális hétéves háború 1763-as befejeződésekor kénytelen volt átengedni Nagy-Britannia és Spanyolország számára. Ugyanakkor uralkodása alatt előbb Lotaringiát, majd a Korzikai Köztársaságot is beolvasztotta a Francia Királyságba.

Felesége az erélyes életű Leszczyńska Mária volt, akitől tíz gyermeke született. Azonban XV. Lajosnak számos szeretője is volt, akiktől több törvénytelen utóda származott – bár pontos számuk nem ismert. Trónján unokája, Berry hercege követte, aki egy nehéz pénzügyi helyzetben lévő országot örökölt utána, ami megágyazott az 1789-es francia forradalomhoz.