Ki randizott Marlene Dietrich-szel?

Marie Magdalene "Marlene" Dietrich (, German: [maʁˈleːnə ˈdiːtʁɪç] ; 27 December 1901 – 6 May 1992) was a German-American actress and singer whose career spanned nearly seven decades. In 1920s Berlin, she performed on the stage and in silent films. Her performance as Lola Lola in Josef von Sternberg's The Blue Angel (1930) brought her international acclaim and a contract with Paramount Pictures. Dietrich starred in many Hollywood films, including six roles directed by Sternberg: Morocco (1930) (her only Academy Award nomination), Dishonored (1931), Shanghai Express and Blonde Venus (both 1932), The Scarlet Empress (1934), The Devil Is a Woman (1935). Throughout World War II, she was a high-profile entertainer in the United States. Although she delivered notable performances in several post-war films, including Billy Wilder's A Foreign Affair (1948), Alfred Hitchcock's Stage Fright (1950), Billy Wilder's Witness for the Prosecution (1957), Orson Welles's Touch of Evil (1958), and Stanley Kramer's Judgment at Nuremberg (1961), she spent most of the 1950s to the 1970s touring the world as a marquee live-show performer.

Dietrich was known for her humanitarian efforts during World War II, housing German and French exiles, providing financial support and advocating their American citizenship. For her work on improving morale on the front lines during the war, she received various honors from the United States, France, Belgium, and Israel. In 1999, the American Film Institute named Dietrich the ninth greatest female screen legend of classic Hollywood cinema.

Jean Gabin (eredeti nevén: Jean Alexis Moncorgé) (Párizs, 1904. május 17. – Neuilly-sur-Seine, 1976. november 15.) David di Donatello-díjas francia színész.

John Fitzgerald Kennedy (a sajtóban és a köznyelvben gyakran: JFK, vagy Jack Kennedy; Brookline, Massachusetts, USA, 1917. május 29. – Dallas, Texas, USA, 1963. november 22.) az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke 1961 és 1963 között. Kennedy vagyonos, az országos politikába beágyazott családba született, édesapja befolyásos politikus és üzletember volt Franklin D. Roosevelt elnöksége idején. A család gyökerei eredetileg Írországba nyúlnak, de a gyermek Kennedy a massachusettsi Brookline-ban nőtt fel. Tanulmányai a politikai pálya felé orientálták, a Harvard Egyetemen szerzett diplomát politikai stúdiumokból. Diploma után részt vett a második világháborúban, a csendes-óceáni hadszíntéren harcolt, ahol 1943. augusztus 2-án egy csatában hőstettet hajtott végre, amiért később kitüntetést kapott. A háborút követően 1947-ben indult a kongresszusi választásokon, hogy lakhelye, a bostoni körzet képviselőházi képviselője lehessen, amely pozíciót el is nyerte. A megbízatást 1947–1953 között töltötte be. 1953-ban immár felsőházi mandátumért mérette meg magát, ismét sikerrel, így 1953–1960 között Massachusetts állam szenátora volt a Szenátusban. Eközben egyre feljebb emelkedett a Demokrata Párt soraiban. Az 1960-as elnökválasztáson jelöltette magát, teljesítette a párt előválasztási folyamatát, majd megmérkőzött republikánus ellenfelével, Richard Nixonnal, a hivatalban levő Eisenhower-adminisztráció alelnökével. Nagyon kis különbséggel ugyan, de elnyerte az elnöki tisztséget.

1961. január 20-án lépett hivatalba, és ezzel ő lett az első római katolikus vallású amerikai elnök. Elnöki működése a hidegháború idejére esett, ezért külpolitikáját az USA és a Szovjetunió feszült viszonya határozta meg. Személyesen találkozott Nyikita Hruscsov szovjet vezetővel, akivel heves politikai vitákat folytatott. Ezek közül 1962 októberében a kubai rakétaválság atomfegyverekkel vívott világháború kitörésével fenyegetett, a szócsatát végül Kennedy nyerhette meg. Kuba kérdésében azonban volt egy kudarca is a friss elnöknek: 1961-ben a CIA által szervezett disznó-öbölbeli partraszállás – amely a Fidel Castro vezette kommunista hatalom megdöntésére irányult – meghiúsult. Kennedy a kommunizmussal vívott harc egy másik frontvonalán, Délkelet-Ázsiában is exponálta magát: a Vietnámban kiéleződő konfliktusra válaszul jelentősen megnövelte a katonai tanácsadók jelenlétét, ezzel sokan őt tartják a vietnámi háború megindítójának. Kennedy belpolitikai téren is úttörő volt, „New Frontier” néven elindította belpolitikai programját. Nevéhez fűződik kora legnagyobb problémája, a faji megkülönböztetés elleni harc kezdete, ő kezdeményezte ugyanis azt a törvénykezési folyamatot, amelynek révén az USA-ban 1964-ben megszüntették a faji diszkriminációt. A gazdaságot is talpra állította, miután egy rövid recessziós folyamat után az tartós növekedési pályára állt. Elindította az Apollo-programot, amelynek eredményeként 1969. július 20-án Neil Armstrong és Buzz Aldrin sikeres Holdra szállást teljesítettek.

1953. szeptember 12-én elvette Jacqueline Lee Bouvier-t feleségül. Jackie Kennedy önmagában és férjével együtt is a kor divatikonja lett, jelentősen hozzájárulva az elnöki intézmény fényének emeléséhez, amelyet a sajtó tudatos felhasználásával az elnök maga is megpróbált irányítani. A házaspárnak két gyermeke született, Caroline 1957-ben és John 1960-ban.

Kennedy 1963. november 22-én hunyt el, a Dallasban elkövetett merényletben. Az elnök Texas államba látogatott, ahol körútja utolsó állomásán egy autókonvoj élén hajtott át a városon, amikor Lee Harvey Oswald – korábbi tengerészgyalogos és kommunista szimpatizáns – több lövéssel megölte őt. A Kennedy-merénylet körülményeit máig viták övezik, az esetet vizsgáló Warren-bizottság jelentését – miszerint Oswald magányos merénylő volt – az amerikai társadalom nagy része nem fogadta el. Az elnököt 1963. november 25-én helyezték örök nyugalomra az Arlingtoni Nemzeti Temetőben. Halálával derékba tört politikai kezdeményezéseinek többségét utódja vitte tovább, és többnyire sikerrel meg is valósították őket. Kennedy mindmáig az utolsó amerikai elnök, aki hivatali idejében halt meg, sőt merénylet áldozata lett.

Marion Robert Morrison, dit John Wayne (/d͡ʒɑn weɪn/), est un acteur, réalisateur et producteur américain, né le 26 mai 1907 à Winterset (Iowa) et mort le 11 juin 1979 à Los Angeles (Californie).

Au cours de ses cinquante ans de carrière, il a joué dans près de 180 films, notamment des films policiers, des films de guerre et quelques comédies romantiques ; mais c'est dans ses nombreux westerns que John Wayne s'est réellement imposé, particulièrement sous la direction de deux réalisateurs : John Ford (La Chevauchée fantastique en 1939, Le Massacre de Fort Apache et Le Fils du désert en 1948, La Charge héroïque en 1949, Rio Grande en 1950, L'Homme tranquille en 1952, La Prisonnière du désert en 1956 ou encore L'Homme qui tua Liberty Valance en 1962) et Howard Hawks (La Rivière rouge en 1948, Rio Bravo en 1959, El Dorado en 1966 ou Rio Lobo en 1970). Il a tourné également plusieurs films sous la direction d'Henry Hathaway, dont Cent Dollars pour un shérif en 1969, qui lui valut en 1970 l'Oscar du meilleur acteur (l'unique Oscar de sa carrière).

En 1960, il passe derrière la caméra pour réaliser une fresque historique d'envergure, Alamo, relatant les derniers jours de Davy Crockett et ses compagnons lors de la révolution texane. Huit ans plus tard, il coréalise Les Bérets verts (1968), film engagé justifiant l'intervention américaine au Viêt Nam. Ses deux réalisations ont reflété l'engagement personnel de John Wayne, républicain et ardent patriote.

Classé 13^e plus grande star de légende par l'American Film Institute en 1999, John Wayne a certainement été l'un des acteurs les plus représentatifs du western, une incarnation à lui seul de l'Amérique conquérante.

Surnommé « The Duke » (« le Duc »), il reste encore aujourd'hui, grâce à ses films, le symbole d'une ostensible masculinité. Il a interprété ce rôle d'homme viril, dur, solitaire et quelque peu machiste, mais généreux et au cœur sensible, tout au long de sa carrière, et ces rôles ont fini par influencer son comportement dans la vie, ses engagements allant de plus en plus vers le Parti républicain. Il déclara : « J'ai joué John Wayne dans tous mes films et ça m'a plutôt pas mal réussi. »

Yul Brynner (Vlagyivosztok, 1920. július 11. – New York, 1985. október 10.) Oscar-díjas és Tony-díjas orosz származású amerikai színész.

Legismertebb szerepei a sziámi király alakítása A király és én című Richard Rodgers-musicalben színpadon és a filmvásznon, II. Ramszesz szerepe Cecil B. DeMille 1956-ban készült Tízparancsolat című filmjében, illetve Chris Adamsé A hét mesterlövész című klasszikus westernfilmben.

Gazdag, mély hangjáról volt ismert és kopaszra borotvált fejéről. Utóbbira A király és énben játszott szerepéhez volt szüksége, de aztán megőrizte mint „védjegyet”. E szerepe miatt Hollywoodban „a Király” becenéven volt ismert.

Wilhelm Michel, genannt Willy Michel (geboren 1901; gestorben Juni 1988) war ein deutscher Bäcker, Kommunalpolitiker in Hannover, Wehrwirtschaftsführer für Niedersachsen sowie Liebessubjekt der Schauspielerin Marlene Dietrich. Die Anfang des 21. Jahrhunderts aufgefundenen Liebesbriefe der Dietrich an Wilhelm Michel gelten als „die frühesten bislang bekannten Dokumente des Weltstars.“

Erich Maria Remarque (született Erich Paul Remark; Osnabrück, Németország, 1898. június 22. – Locarno, Svájc, 1970. szeptember 25.) német pacifista és antifasiszta író.