Ki randizott Francis I of France-szel?

Francis I (French: François I^er; Middle French: Françoys; 12 September 1494 – 31 March 1547) was King of France from 1515 until his death in 1547. He was the son of Charles, Count of Angoulême, and Louise of Savoy. He succeeded his first cousin once removed and father-in-law Louis XII, who died without a legitimate son.

A prodigious patron of the arts, Francis promoted the emergent French Renaissance by attracting many Italian artists to work for him, including Leonardo da Vinci, who brought the Mona Lisa, which Francis had acquired. Francis's reign saw important cultural changes with the growth of central power in France, the spread of humanism and Protestantism, and the beginning of French exploration of the New World. Jacques Cartier and others claimed lands in the Americas for France and paved the way for the expansion of the first French colonial empire.

For his role in the development and promotion of the French language, Francis became known as le Père et Restaurateur des Lettres (the 'Father and Restorer of Letters'). He was also known as François au Grand Nez ('Francis of the Large Nose'), the Grand Colas, and the Roi-Chevalier (the 'Knight-King').

In keeping with his predecessors, Francis continued the Italian Wars. The succession of his great rival Emperor Charles V to the Habsburg Netherlands and the throne of Spain, followed by the election of Charles as Holy Roman Emperor, led to France being geographically encircled by the Habsburg monarchy. In his struggle against Imperial hegemony, Francis sought the support of Henry VIII of England at the Field of the Cloth of Gold. When this was unsuccessful, he formed a Franco-Ottoman alliance with the Muslim sultan Suleiman the Magnificent, a controversial move for a Christian king at the time.

Jacquette Andron de Lansac (v. 1490 - 27 avril 1532) est une maîtresse du roi François I^er.

Elle fonda à Bordeaux en 1520 le couvent des Annonciades, suivant la règle fixée par Sainte Jeanne de France (1464-1505), pour des religieuses du couvent d'Albi.

Anna Jeanne de Pisseleu 1508-ban jött világra, egy pikárdiai francia nemes, Adrien de Pisseleu (d'Heilly ura) és Charlotte d'Ailly leányaként. Valamikor 1522 körül került a királyi udvarhoz mint I. Ferenc édesanyjának (Szavoja-i Lujza angoulême-i hercegné) egyik udvarhölgye. Körülbelül 1526-ban lett a király szeretője, aki őmiatta szakított előző ágyasával, Françoise de Foix-val, akivel 8 évig volt viszonya.

Korabeli jellemzések szerint Anna csinos, vidám, éles eszű, művelt hölgy volt, továbbá „a legszebb okos nő és egyben a legokosabb szépség is”. Kapcsolata Ferenccel egészen a király 1547-ben bekövetkezett haláláig tartott. Szeretői státusza sok birtokot és rangot hozott Anna számára, aki Ferenccel együtt, ugyanabból az ablakból figyelte azt, amikor az özvegy király új felesége, Habsburg Eleonóra először érkezett Párizsba, 1530-ban. Anna édesapja is profitált lánya szerencsés helyzetéből, ugyanis a férfi lett Meudon ura, továbbá rábízták Brie, Champagne és Île-de-France erdeit és folyóvizeit is.

1533-ban az uralkodó hozzáadta Annát a 27 esztendős Jean de Brosse-hoz, Penthièvre grófjához, akit a király később megtett Étampes és Chevreuse hercegévé is. A herceg 1564-ben hunyt el. Nem született gyermeke Annától.

Különösen a király életének utolsó éveiben vált jelentős politikai játékossá a hercegné, aki Philippe de Chabot admirálist igyekezett helyzeti előnyhöz juttatni annak ellenségével, Montmorency királyi várkapitánnyal szemben, ugyanis utóbbi volt, aki hű szövetségesként támogatta Diane de Poitiers-t, a Henrik orláans-i hercegnek, a dauphin-nek (trónörökösnek) szeretőjét. (Köztudott volt, hogy Diane és Anna nem kedvelte egymást.) Anna támogatta a reformötleteket, toleráns volt a protestánsokkal szemben, akik csak I. Ferenc halála után vállalhatták fel nyíltan a hitüket. Jó barátságba került Ferenc nővérével, a szintén művelt és újító szellemű Navarrai Margit királynéval is. (Margit unokája lett később IV. Henrik néven Franciaország királya.)

Elődjéhez (Françoise de Foix) hasonlóan az ő családtagjai is gyorsan emelkedtek a társadalmi ranglétrán, köszönhetően Anna előnyös pozíciójának. Anna nagybátyja, Antoine Sanguin például Orléans püspöke lett 1533-ban, és bíboros 1539-től. A hercegné három fivérét is kinevezték püspökké, két húgát pedig rendfőnöknővé. Anna többi lánytestvérét maga az uralkodó házasította ki. Vagyonos főnemesek feleségei lettek.

1547-ben, I. Ferenc halála után az új király, II. Henrik szeretője, Diane de Poitiers kitiltotta a királyi udvarból vetélytársát. 1553-ban Diane elérte, hogy a király elvegye Anne-tól d’Étampes hercegségét, és magának Diane-nak adományozza azt. Anne 1580-ban, mintegy 71 évesen hunyt el, III. Henrik francia király uralkodásának hetedik évében.

La Belle Ferronnière, née en 1500 et morte avant la fin du XVI^e siècle, est le surnom d'une des maîtresses de François I^er, et sur laquelle on n'a que des renseignements contradictoires. Suivant l'opinion commune, elle était espagnole, et serait venue en France à la suite de la troupe de vagabonds et de charlatans qui accompagna le roi à son retour de captivité.

Femme d'un riche ferronnier (marchand d'ouvrages en fer) ou fille d'un bourgeois nommé Ferron, elle aurait été séduite par François I^er. Le mari, pour se venger, se serait inoculé à dessein le tréponème de la syphilis, afin que son épouse infidèle transmît à son insu la maladie au roi. Telle serait l'origine de la maladie honteuse dont François I^er fut frappé, et dont il souffrit jusqu'à sa mort.

Selon Louis Guyon seigneur de la Nauche, médecin :

« Le grand roi François 1^er rechercha la femme d'un avocat de Paris, très belle et de bonne grace que je ne veux nommer car elle a laissé des enfants pourvus de grands états. Ce que connaissant, aucuns courtisans et maquereaux royaux dirent au roi qu'il la pouvait prendre d'autorité et par la puissance de sa royauté. Enfin, le mari dispensa sa femme de s'accommoder à la volonté du roi et afin d'empêcher en rien cette affaire, il fit semblant d'avoir affaire aux champs pour huit ou dix jours cependant, il se tenait caché dans la ville de Paris fréquentant les bourdeaux cherchant la vérole pour la donner à sa femme afin que le roi la prit d'elle. Et trouva incontinent ce qu'il cherchait et en infecta sa femme et puis après le roi. Lequel la donna à plusieurs autres femmes qu'il entretenait et n'en put jamais guérir et tout le reste de sa vie, il fut mal sain, chagrin, fascheux et inaccessible… »

Quoi qu'il en soit, l'existence de cette favorite ne saurait être mise en doute mais les détails qui la concernent, authentiques en partie, peut-être, n'ont pas un caractère assez respectable de certitude pour être acceptés par l'histoire. On ne lui en a pas moins fait cette épitaphe :

« Ci-gît la belle Ferronnière,
Dont les dangereuses faveurs,
Par les soins d'un jaloux qu'aveuglaient ses fureurs,
Ont d'un galant monarque abrégé la carrière. ».

Albert Blanquet a composé un roman sur l'intrigue de François I^er avec la belle Ferronnière.

Cette femme a donné son nom à une parure consistant en une bandelette qui entoure la tête et qui ferme sur le front avec un camée ou une pierre précieuse.

Claude de Rohan-Gié (French pronunciation: [klod də ʁɔɑ̃ ʒje]; also Claude de Thoury de Rohan, 1519–1579 CE), was a French lady-in-waiting, best known for being a mistress to Francis I of France in 1539–40.

Marie Gaudin, née en 1490 ou 1495 et morte en 1580, est une courtisane française.

Françoise de Foix, Comtesse de Châteaubriant (French pronunciation: [fʁɑ̃swaz də fwa]; c. 1495 – 16 October 1537) was a chief mistress of Francis I of France.