Ki randizott II. Henrik angol király-szel?

II. Henrik (Le Mans, 1133. március 5. – Chinon, 1189. július 6.) Anglia királya 1154-től haláláig. Ő volt az első Plantagenet-házi uralkodó. Édesapja, Gottfried 1150-ben Normandia hercegévé tette, majd az 1151-es halálát követően ő örökölte meg az Anjou és Maine grófja címeket, emellett VII. Lajos francia király volt feleségével, Aquitania-i Eleonórával 1152-ben kötött házasságával ő lett Aquitania és Gascogne hercege. 1185-ben szerződéssel Nantes grófja lett. 40 éves kora után Írország keleti, Franciaország nyugati fele és Anglia is az ő uralma alá tartozott, ezt az óriási területegyüttest nevezték később Angevin Birodalomnak. Henrik ezen kívül különböző időpontokban ellenőrzést gyakorolt Skócia, Wales és Bretagne felett is.

Henrik 14 éves korában aktívan részt vett édesanyja, Matilda, I. Henrik angol király lányának az angol trónért megtett erőfeszítéseiben, amelyet akkor Blois-i István foglalt el. Henrik 1153-as angliai katonai expedíciója után békeszerződést kötött Istvánnal, mely szerint egy év múlva, István király halála után ő örökölte meg az angol királyi címet. Henrik energikus, olykor könyörtelen uralkodó volt, akit nagyapja, I. Henrik földjeinek és kiváltságainak helyreállítására irányuló törekvései vezényelték. Uralkodásának első éveiben helyreállította a királyi közigazgatást Angliában, visszaállította a hegemóniát Wales felett és teljes ellenőrzés alatt tartotta Anjout, Mainet és Tourainet. Henrik azon vágya, hogy megreformálja az egyházzal való kapcsolatát, konfliktushoz vezetett korábbi barátjával, Becket Tamás canterburyi érsekkel. Ez a vita az 1160-as évek nagy részében tartott, ami Becket 1170-es meggyilkolásához vezetett. Hamarosan viszályba került VII. Lajossal is. Henrik Lajos költségein bővítette birodalmát, uralkodása alatt több terület tartozott Franciaországban az uralma alá, mint magának a francia királynak.

Henriknek és Eleonórának nyolc gyermeke született, köztük három lány és öt fiú. Legidősebb fiát, Henriket társuralkodójának nevezte ki, de valódi hatalmat nem adott a kezébe. Ahogy a fiúk nőttek fel, egyre nagyobb feszültségek alakultak ki a birodalom jövőbeli öröksége kapcsán. 1173-ban végül Ifjabb Henrik fellázadt apja ellen, amelyhez testvérei, Richárd és Gottfried, valamint anyjuk, Eleonóra is csatlakozott. Franciaország, Skócia, Bretagne, Flandria és Boulogne is szövetséget kötött a lázadókkal. A nagy felkelést csak Henrik erőteljes katonai akciója és tehetséges parancsnokai verték le. Ifjabb Henrik és Gottfried 1183-ban ismét fellázadtak, ami Henrik herceg halálhoz vezetett. Írország angol inváziója földet biztosított legkisebb, egyben kedvenc fiának, Jánosnak, de Henrik nehezen talált módot arra, hogyan elégítse ki fiai hatalom iránti vágyait. 1186-ban Gottfried is meghalt. II. Fülöp francia király 1189-ben rávette Richárdot, hogy II. Henrik legkisebb fiát, Jánost fogja angol királlyá tenni, ez egy újabb lázadáshoz vezetett. Fülöp és Richárd legyőzte Henriket, aki gyomorfekélye miatt visszavonult a Chinon-kastélyba. Nem sokkal később meghalt. Fia, I. Richárd követte a trónon.  

Ida de Tosny (or Toeny, or Tony), Countess of Norfolk (died after 1181), was a Norman royal mistress. Named after her grandmother Ida de Hainaut, she was the daughter of Ralph IV de Tosny (died 1162) and his wife Margaret (born c. 1125 and living in 1185), a daughter of Robert de Beaumont, 2nd Earl of Leicester.

Circumstances of her early life are uncertain. She had at least eight children by Roger Bigod after 1182, so was likely born no earlier than 1150. Moreover, some sources put the date of marriage between her mother Margaret and her father Ralph at 1155 or later (which implies a date of birth between 1155 and 1162.) This, however, is difficult to reconcile with her identification as the mother of William Longespée, 3rd Earl of Salisbury, and his estimated birth date of circa 1167 (William is described as a young man in historical records in 1188-1190 and was likely of age by then.)

Despite her Norman ancestry, Ida was born and raised in Flamstead, Hertfordshire, England.

Franciaországi Adél (Adèle de France / Adélaïde de France / Alix / Aélis) (1160. október 4. – 1220 körül) Vexin grófnője , VII. Lajos francia király és Kasztíliai Konstancia hercegnő második lánya.

Apja nyilván csalódott, mikor második felesége másodszor is leánygyermeket hozott világra a hőn áhított trónörökös helyett, akit már az első királyné sem tudott megadni az uralkodónak. Adélnak volt egy nővére, Margit, aki 1157 novemberében született. Apjuk előző házasságából volt két féltestvérük is: Mária és Alíz, akik Aquitániai Eleonóra hercegnő leányai voltak.

Pár héttel Adél születése után a kislány édesanyja, Konstancia meghalt, és Lajos újranősült, ezúttal Champagne-i Adélt vette nőül, aki 1165. augusztus 21-én végre világra hozta a várva várt trónörököst, aki a Fülöp Ágost nevet kapta. (Született még egy leányuk is, Ágnes 1171-ben.)

1169-ben, a 8 éves hercegnőt hivatalosan is eljegyezték II. Henrik angol király egyik fiával, Richárd herceggel, ám a frigy végül sohasem köttetett meg, annak ellenére, hogy még abban az évben Angliába utazott a lány, hogy az esküvő előtt jól megtanulhassa az angol udvari etikettet és az ország nyelvét, szokásait.

1177-ben, a menyegző előtt nem sokkal III. Sándor pápa nyomására II. Henrik már nem szorgalmazta annyira a házasságot, így aztán az meghiúsult. (Korabeli pletykák szerint Henrik azért nem akarta, hogy Adél Richárd felesége legyen, mert állítólag a hercegnő és a király szeretők voltak, sőt talán még született is egy közös gyermekük. Richárd azzal indokolta az eljegyzés felbontását, hogy nem hajlandó nőül venni apja egykori ágyasát. Adél ezek után visszatért Franciaországba.)

Henrik 1189-ben elhunyt, Oroszlánszívű Richárd pedig 1191. május 12-én nőül vette Navarrai Berengáriát, habár papíron még mindig Adél vőlegénye volt. Adél öccse, Fülöp Ágost ezek után felajánlotta nővére kezét Richárd öccsének, János hercegnek, ám végül nem került sor erre a házasságra sem, Richárd és János édesanyja, Aquitániai Eleonóra ellenérvei folytán.

Adélt harmadszorra is eljegyezték, ezúttal azonban tényleg sor került az esküvőre. A hercegnő hitvese nem más lett, mint II. Vilmos, Ponthieu grófja, akihez 1195. augusztus 20-án ment nőül. (Fülöp remélte, hogy amennyiben a frigy gyermektelen maradna, akkor az ő fennhatósága alá kerülne az észak-franciaországi tartomány, Ponthieu területe.)

Vilmos 18 évvel volt fiatalabb nejénél. A házaspárnak három leánya született:

• Jeanne, aki még közvetlenül a születése után meghalt
• Marie, aki 1197-ben vagy 1198-ban született, s apja egyetlen örököseként később Ponthieu grófnője lett. Az ő unokája lett az a Kasztíliai Eleonóra, aki I. Eduárd angol király felesége lett, s esküvője előtt hozományként megkapta Ponthieu-t, s Adél örökségét, Vexin tartományát is.
• Isabelle

A grófné 1220 körül halhatott meg, férje pedig egy évvel később, 1221. október 4-én, néhai hitvese születésnapján követte őt a túlvilágra.

Rosamund Clifford (possibly before 1140 – c. 1176), often called "The Fair Rosamund" or "Rose of the World" (Latin: rosa mundi), was a medieval English noblewoman and mistress of Henry II, King of England. She became famous in English folklore.