Ki randizott Isabelle de Limeuil-szel?

Isabelle de la Tour, Lady of Limeuil (c. 1535 – 25 March 1609) was a French noblewoman and a Maid of Honour to the Queen Mother Catherine de' Medici. She also formed part of Catherine's notorious "flying squadron" (L'escadron volant), a group of beautiful female spies she used for the purpose of forming sexual liaisons with various powerful men at the French court thereby extracting information which would then be passed on to her. In about 1562 at Catherine's instigation, she became the mistress of Louis, Prince of Condé, brother of King Antoine of Navarre and one of the leading Huguenots in France. Two years later when Isabelle created a scandal by giving birth to his son whilst the court was on a royal progress, she was banished to a convent.

She later married wealthy Tuscan banker Scipion Sardini, a favoured protégé of Catherine de' Medici.

Florimond II Robertet de Fresne (1531–1567) was a Secretary of State to French kings Francis II and Charles IX. He served in that role from the age of 26 until his death ten years later.

Robertet was born into a family that was supported by the House of Guise. His father, Francis Robertet, served as secretary to Peter II, who, with his wife, Anne of France, ruled the kingdom during the minority of her brother, Charles VIII.

I. Louis de Bourbon-Condé (Vendôme, 1530. május 7. – Jarnac, 1569. március 13.) Condé hercege (prince), Enghien hercege (duc), Soissons grófja, Franciaország pairje, a Condé-ház alapítója volt. Fontos szerepet játszott a francia vallásháborúk során mint a református (hugenotta) párt vezetője.

II. Claude d’Aumale (Joinville, (Champagne-Ardenne), 1526. augusztus 18. – La Rochelle, 1573. március 3.) Aumale hercege és Mayenne márkija, a Guise-ház tagja, hadvezér és a francia vallásháborúk során a katolikus párt egyik prominense volt.

Claude, az első guise-i herceg és Antoinette de Bourbon-Vendôme hatodik gyermeke és harmadik fia volt, 1550-ben elhunyt atyjától örökölte aumale-i hercegségét. Katonai karrierje 1544-ben kezdődött I. Ferenc lotaringiai herceg seregében. 1545-ben Boulogne ostrománál, 1551-ben Piemont meghódításánál harcolt. 1552-ben az ún. „Három püspökség” (Toul, Metz és Verdun) visszahódítására induló császári csapatok fogságába esett, és családja csak 1555-ben tudta kiváltani. 1558 januárjában fivére, François de Guise oldalán harcolt Calais-nak az angoloktól több, mint kétszáz év utáni visszahódításakor.

II. Henrik, akinek udvarában François de Guise és másik fivére, Charles de Lorraine bíboros jelentős befolyást gyakorolt, fővadászmesterré és Burgundia kormányzójává nevezte ki, ráadásul 1547-ben a király befolyásos szeretője, Diane de Poitiers lányát vette feleségül. Az 1562-ben kitörő vallásháborúkban egész családjához hasonlóan a szélsőséges katolikusok pártjához csatlakozott. 1563-ban meggyilkolt bátyjától örökölte Mayenne-t.

1572. augusztus 24-én, Szent Bertalan éjszakáján unokaöccse, I. Henrik guise-i herceg társaságában a hugenotta nemesek legyilkolására küldött csoport vezetői közé tartozott.

1573-ban csatlakozott Anjou hercegéhez, a későbbi III. Henrikhez, aki a protestánsok kezén levő tengerparti erősség, La Rochelle ostromára indult. Itt esett el az egyik rajtaütés során, csatakígyótól találtan. Halála után Aumale-t a fia, a később hercegséggé emelt Mayenne-t viszont unokaöccse, Charles kapta meg.