Ki randizott Madame de Staël-szel?

Anne Louise Germaine de Staël-Holstein báróné, Madame de Staël (született: Necker, Párizs, 1766. április 22. – Párizs, 1817. július 14.) korának egyik leghíresebb francia írónője.

Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord (kiejtése: ʃaʁl moʁis də tal(ɛ)ʁɑ̃ peʁiɡɔʁ; röviden, közkeletűen Talleyrand; kiejtése kb. tal(e)ran) (Párizs, 1754. február 2. – Párizs, 1838. május 17.) Autun püspöke, Périgord, majd Benevento (1806), utána Dino (1815) hercege. Kiemelkedő, de ellentmondásos megítélésű francia politikus, diplomata, államférfi volt. Sikeresen tevékenykedett XVI. Lajos, a nagy francia forradalom, majd Napóleon, XVIII. Lajos, X. Károly és I. Lajos Fülöp szolgálatában. A történészek egy része szerint rendkívül tehetséges diplomataként és politikusként következetesen és eredményesen működött az akkoriban a jövőt képviselő feltörekvő polgárság érdekei védelmében. Mások szerint erkölcsileg romlott, született áruló volt, aki minden megbízóját elárulta, és kizárólag egyéni haszonszerzés volt a célja. Kétségtelenül végtelenül pénzéhes és korrupt volt, de egy olyan korban, amikor ez nem csak általános, hanem szinte elfogadott volt; viszont társadalmilag és politikailag általában kitűnő pontossággal értékelte a helyzetet és a jövő fejlődési vonalait, felismeréseihez következetesen ragaszkodott és azoknak megfelelően, a társadalmi és a francia nemzeti érdekek védelmében cselekedett. Síkraszállt a forradalmi és a fehérterror ellen egyaránt, nemzetközileg is a békés megoldások híve volt, ellenezte Napóleon céltalan, önsorsrontó hódító politikáját. Ebben a gyors változásokkal terhes történelmi időszakban az általa támogatott rendszereket és uralkodókat akkor hagyta el, amikor azok sorsa – gyakran saját hibájukból – már megpecsételődött, és a történelmi-társadalmi fejlődés új irányt vett.

Henri-Benjamin Constant de Rebecque (25 October 1767 – 8 December 1830), or simply Benjamin Constant, was a Swiss and French political thinker, activist and writer on political theory and religion.

A committed republican from 1795, Constant backed the coup d'état of 18 Fructidor (4 September 1797) and the following one on 18 Brumaire (9 November 1799). He became the leader of the Liberal opposition in 1800, during the Consulate. Having upset Napoleon and left France to go to Switzerland then to the Kingdom of Saxony, Constant nonetheless sided with him during the Hundred Days, drafting the Charter of 1815, and became politically active again during the Bourbon Restoration. He was elected to the Chamber of Deputies in 1818 and remained in office until his death in 1830. As the head of the Liberal opposition, known as Indépendants, Constant was one of the most notable orators of the Chamber as a proponent of the parliamentary system. During the July Revolution, he was a supporter of Louis Philippe I ascending the throne.

Besides his numerous essays on political and religious themes, Constant also wrote on romantic love. His autobiographical Le Cahier rouge (1807) gives an account of his love for Madame de Staël, whose protégé and collaborator he became, especially in the Coppet circle, and a successful novella, Adolphe (1816), are good examples of his work on this topic.

Constant was a fervent liberal of the early 19th century. He refined the concept of liberty, defining it as a condition of existence that allowed the individual to turn away interference from the state or society.