Ki randizott Maria Antonia Branconi-szel?

Maria Antonia von Branconi, geborene von Elsener (* 27. Oktober 1746 in Genua; † 7. Juli 1793 in Abano), war Mätresse des Erbprinzen Karl Wilhelm Ferdinand von Braunschweig, Freundin von Johann Wolfgang von Goethe und Besitzerin mehrerer Güter, darunter Langenstein. Die Branconi galt zu ihrer Zeit als schönste Frau Deutschlands.

Károly Vilmos Ferdinánd (németül: Karl II. Wilhelm Ferdinand (Braunschweig-Wolfenbüttel)) braunschweigi herceg, I. Károly braunschweigi herceg és Philippine Charlotte porosz hercegnő legidősebb fia. (1735. október 9. – 1806. november 10.)

1775 óta a porosz hadseregben szolgált és részt vett a hétéves háborúban, ebben a franciákat több ízben megverte. Vilmos, Cumberland hercegének parancsnoksága alatt küzdött az észak-német hadjáratban. Első győzelmét a hastenbecki csatában aratta (1757. július 7.) egy gyalogsági ezred élén. Már ekkor megmutatkozott tehetsége, főként a nem szabályos, irreguláris hadviselés terén.

Az amerikai függetlenségi háború idején jól felszerelt és kiképzett katonákat bocsátott III. György angol király rendelkezésére, hogy harcoljanak a tengerentúlon (ezeket a katonákat az ottani hagyomány egységesen hesseni zsoldosoknak nevezi). A braunschweigi katonák jelen voltak a saratogai csatában is. A britek által, a négyezer katonáért fizetett összegek jól jöttek Károly államkincstárának.

A francia forradalom kitörése után a porosz-osztrák sereg fővezérévé tették és ebben a minőségében bocsátotta ki a francia emigránsok sürgetésére 1792. július 25-én azt a híres kiáltványt, melyben a párizsi köztársasági érzelmű ellenzéket s különösen a jakobinusokat halállal, Párizs városát teljes lerombolással fenyegette. (Koblenzi kiáltvány) Ezzel a fenyegetéssel egyébként XVI. Lajos király ügyének csak ártott.

A csatatéren kezdetben szerencse kísérte, Longwyt és Verdunt is elfoglalta; de azután Dumouriez ellen a sikertelen valmyi ágyúzás után semmi eredményt sem volt képes felmutatni. Ezek után fegyverszünetet kötött s visszavonult (szeptember 20.). Ezután is harcolt a franciák ellen és Mainzot foglalta tőlük vissza, sőt Kaiserslautern mellett le is győzte őket, de a sikereket túlságos óvatossága és pedantériája miatt nem aknázta ki, így 1794-ben tisztségéről lemondott.

Évek múlva, 1806-ban a porosz király az idős herceget még egyszer a hadsereg élére állította, ami szerencsétlen választásnak bizonyult. A herceg a jéna-auerstädti csatában megsebesült és szeme világát elvesztette, mire Braunschweigbe vitette magát, ahonnan azonban a franciák nemsokára elűzték. Így messze hazájától halt meg.

1874-ben Braunschweigben lovas szobrot állítottak emlékének.