Ki randizott Barbara Blomberg-szel?

Barbara Blomberg (1527 – 18 December 1597) was the mother of Don John of Austria.

Blomberg was born in Ratisbon (modern Germany), the eldest daughter of Wolfgang Plumberger or Blomberg, a burgher, and of his wife Sibilla Lohman. A singer, in 1546 she was for a short time the mistress of the Holy Roman Emperor Charles V, who was in Regensburg for the meeting of the Imperial Diet. On 24 February 1547 Blomberg gave birth to John of Austria, who was almost immediately taken from her and sent to be raised in Spain.

Shortly afterwards Blomberg married Hieronymus Kegel, an imperial official. In 1551 she moved to Brussels with her husband where Kegel was responsible for the equipment of the imperial mercenary army. They had three children.

When Kegel died in 1569, Blomberg and her children were in reduced financial circumstances. At the request of the governor of the Netherlands, the Duke of Alba, she was granted a pension by King Philip II of Spain (her oldest son's agnate half-brother).

In November 1576 Blomberg met her son John of Austria for the only time since his birth. Subsequently, she went into a Dominican convent in Castile, 70 km south of Valladolid. After John of Austria died in 1578, Philip II allowed her to choose her own residence. She established herself first in the village of Colindres. In 1584 she purchased an estate in the village of Ambrosero in Cantabria.

Blomberg died at the age of seventy at her estate in Ambrosero. She is buried in the Church of San Sebastian at the monastery of Montehano (also known as Convento San Sebastián de Hano), between Ambrosero and Santoña.

V. Károly (Gent, Flandria, Németalföld, 1500. február 24. – Yuste, Kasztília, Spanyolország, 1558. szeptember 21.), Burgundia hercege 1506-tól, majd Spanyolország királya 1516-tól, valamint a Szent Római Birodalom császára 1519-től 1555-ös lemondásáig. A 16. század első felének egyik leghatalmasabb és legjelentősebb uralkodója volt, egyben az utolsó német-római császár, akit a pápa koronázott meg. Uralkodása alatt kezdett kiterjedni az Újvilág gyarmatosítása, az egyre nagyobb méreteket öltő császári területekkel együtt pedig úgy tartották, hogy „birodalmában sohasem nyugszik le a Nap”.

Károly Flandriában született Szép Fülöpnek, I. Miksa német-római császár és Burgundi Mária fiának, valamint Kasztíliai Johannának, a „katolikus királyok”: I. Izabella kasztíliai királynő és II. Ferdinánd aragóniai király leányának legidősebb fiaként. Négy nagyszülőjének öröksége folyamatosan került a birtokába: apja 1506-os halálával Németalföld ura és Burgundia hercege lett, amit eredetileg apai nagyanyja birtokolt. 1516-ban, az anyai nagyszülei által alkotott dinasztikus uniót, Kasztíliát és Aragóniát megörökölve lett Spanyolország királya anyja társuralkodójaként, akit mentálisan alkalmatlannak ítéltek az uralkodásra. Az egyesített Spanyolország ekkor számos tengeren túli gyarmatterülettel rendelkezett az Újvilágban, egyúttal az Aragón Korona országai közé tartozott még Nápoly, Szicília és Szardína Királysága is. 1519-ben, nagyapja halálát követően megörökölte az osztrák örökös tartományokat, majd még azon évben a Szent Római Birodalom császárává választották.

Károly célja egy olyan egyetemes keresztény birodalom kiépítése volt, amely sikerrel tudott volna fellépni a terjeszkedő I. Szulejmán szultánnal szemben. Uralkodását leginkább a protestáns reformáció, az Oszmán Birodalom térhódítása és a Franciaországgal vívott itáliai háborúk sorozata határozta meg. Állandó székhely hiányában Károly negyven utat tett meg regnálása alatt, ezzel uralkodásának közel negyedét utazással töltötte. Nem sokkal császárrá választását követően, 1521-ben birodalmi átokkal sújtotta Luther Mártont. Ugyanebben az évben I. Ferenc francia király háborút indított ellene Itáliában, ami egészen a paviai csatáig (1525) tartott, és a francia király ideiglenes elfogásához vezetett. Ezt követően, 1527-ben a franciákkal szemben kiújult cognaci liga háborújában került sor Károly seregei által Róma feldúlására és kifosztására. Később megállapodott III. Pál pápával a tridenti zsinat (1545) összehívásáról, majd az ellene korábban szövetségre lépő protestáns német fejedelmekkel szemben kitört a schmalkaldeni háború. Uralkodása alatt Károly a német és olasz bankároktól felvett kölcsönökkel, valamint a gyarmatokról beáramló nemesfémekkel finanszírozta hatalmas létszámú hadseregeit, ám ez a gazdaságra nézve megnövekedő költségeket és árforradalmat jelentett. A korban legnagyobbnak számító zsoldos hadserégben többek között a német landsknechtekre és a spanyol terciókra támaszkodott.

Az augsburgi vallásbéke (1555) elismerését követően 1555. ok­tó­ber 25-én sorra mondott le soknemzetiségű birodalma vezetéséről: az osztrák örökös tartományokat és a császári címet öccsére, I. Ferdinándra, míg a németalföldi és spanyol területeket és annak hatalmas gyarmatbirodalmát fiára, II. Fülöpre hagyta. Ezzel uralkodóháza, a Habsburg-ház szoros szövetségben két ágra vált, és egészen a spanyol vonal 1700-as kihalásáig határozta meg az európai történelmet. Lemondását követően 1557-ben egy spanyol kolostorba vonult vissza, ahol egy évvel később, 1558. szeptember 21-én, ötvennyolc éves korában hunyt el.