Ki randizott Edith Forne-szel?

Edith Forne (d. after 1129), was an English noblewoman who was the concubine of King Henry I of England and the foundress of Osney Abbey near Oxford.

She was the daughter of Forn Sigulfson, Lord of Greystoke, Cumberland.

Edith had three children by King Henry:

1. Robert FitzEdith, (1093–1172) who married Maud d'Avranches. They had one daughter, Maud, who married Renaud, Sire of Courtenay (son of Miles, Sire of Courtenay and Ermengarde of Nevers).
2. William de Tracy (1097–1140).
3. Adeliza FitzEdith who appears in charters with her brother, Robert.

In 1120, Henry caused Edith to marry Robert D'Oyly the younger, second son of Nigel D'Oyly. As a marriage portion, she was granted the Manor of Cleydon, Buckinghamshire. Robert and Edith had at least two children: Henry, buried at Osney in 1163, and Gilbert.

In 1129, Edith persuaded her husband to build the Church of St Mary, in the Isle of Osney, near Oxford Castle, for the use of Augustine Canons: this was to become Osney Abbey. She told him that she had dreamt of the chattering of magpies, interpreted by a chaplain as souls in Purgatory who needed a church founding to expiate their sins.

Edith was buried in Osney Abbey, in a religious habit, as John Leland describes upon seeing her tomb as it was on the eve of the Dissolution: ‘Ther lyeth an image of Edith, of stone, in th' abbite of a vowess, holding a hart in her right hand, on the north side of the high altaire’. The legendary dream of magpies was painted near the tomb.

I. Henrik (Selby, 1068 –‎ Saint-Denis-le-Ferment vagy Lyons-la-Forêt, 1135. december 1.) Anglia királya 1100-tól haláláig.

Henrik Hódító Vilmos negyedik fia volt. Neveltetése során megtanult latinul írni-olvasni, és valamennyire a szabad művészetekbe is beavatták, ezért a későbbi krónikák Henry Beauclerc („Könyves Henrik”) névvel illették. Apja halála után két bátyja örökölte országait: az idősebbik Róbert a Normandiai Hercegséget, Rufus Vilmos pedig Angliát. Henrik birtok nélkül maradt, de később megvásárolta Róberttől Cotentin grófságát. Miután egy ideig viszálykodó bátyjai között lavírozott, végleg Vilmos mellett kötelezte el magát. Henrik jelen volt, amikor 1100-ban Vilmos egy vadászbalesetben meghalt, és utána sietve Anglia királyává koronáztatta magát. Feleségül vette a skót király lányát, Matildot, akitől két gyereke született; emellett számos szeretőt tartott, akik több mint húsz törvénytelen gyerekkel ajándékozták meg.

Róbert nem ismerte el Henrik megkoronázását. A két fivér fegyveres viszálykodásának az 1106-os tinchebrayi csata vetett véget, ahol Henrik foglyul ejtette Róbertet, és utána élete végéig fogságban tartotta. A szomszédos uralkodók (Anjou és Flandria grófjai, valamint a francia király) azonban Róbert fiát, Clito Vilmost ismerték el Normandia törvényes hercegének, ezért a következő évtizedekben fel-fellángolt a háború a szomszédokkal.

Keménykezű, néha kegyetlen, de hatékony uralkodónak tartották, aki ügyesen építette ki hatalmi bázisát, és a háborúk során meg tudta osztani ellenségeit. Angliában a meglévő angolszász hagyomány alapjain továbbfejlesztette az igazságszolgáltatási rendszert, javított a közigazgatás és az adóbeszedés hatékonyságán. Henrik támogatta az egyház Gergely-féle megreformálását, de az invesztitúra kérdésében konfliktusba keveredett a nemzeti egyház fejével, Anselm canterburyi érsekkel.

Egyetlen törvényes fia, Vilmos Adelin 1120-ban vízbe fulladt. Henrik lányát, Matild özvegy császárnét jelölte ki örököséül, aki ezután Anjou grófjához, Geoffroyhoz ment feleségül. Henrik 1135. december 1-jén halt meg, de tervei ellenére nem Matild örökölte a trónt, hanem unokaöccse, Blois-i István koronáztatta magát királlyá, ami közel két évtizedes polgárháborúhoz vezetett.