Ki randizott Elizabeth Conyngham-szel?

Elizabeth Conyngham (szül. Denison) (1769. július 31. – Canterbury közelében, 1861. október 11.) angol udvarhölgy, nemesasszony.

Szülei: Joseph Denison, rendkívül sikeres bankár és Elizabeth Butler.

1794. július 5-én, 24 évesen hozzáment az akkor 27 esztendős ír nemesúrhoz, Henry Conyngham vikomthoz, akinek házasságuk 38 éve során öt gyermeket szült, három fiút és két leányt. Annak ellenére, hogy szép, érzéki asszony volt, sokan még az arisztokrácia köreiből is elítélték őt vulgáris stílusa, kapzsi, ravasz jelleme miatt, mégis rengeteg csodálója és szeretője akadt, köztük a későbbi I. Miklós orosz cár.

A Conynghamek – nemesi származásuk dacára – nem rendelkeztek jó kapcsolatokkal a felsőbb körökben, így Wellington hercege szerint Elizabeth már 1806 elején elhatározta, hogy meghódítja a leendő IV. György brit királyt. Csakhogy a trónörökös akkor még másik szeretőt tartott, Isabella Ingram-Seymour-Conway márkinét, akivel 1819-ig folytatott viszonyt. A régensherceg, aki édesapja, a mentálisan gyenge III. György brit király nevében kormányzott nyolc éven át, 1820. január 29-én, 57 évesen lépett trónra, IV. György néven.

IV. György, teljes nevén George Augustus Frederick of Hanover (Szent Jakab-palota, 1762. augusztus 12. –‎ windsori kastély, 1830. június 26.) Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságának, valamint a Hannoveri Királyság uralkodója 1820-tól 1830-as haláláig. 1811-től elmebeteg apja, III. György helyett volt régensherceg.

IV. György kicsapongó, extravagáns életmódot folytatott, lelkes támogatója volt az új divatirányzatoknak; "Anglia első úriemberének" is hívták. Róla nevezték el az 1810-es évek új építészeti és stílusirányzatát régenskorszaknak (Regency). Az ő támogatásával épült John Nash tervei alapján a brightoni Királyi Pavilon, valamint a Buckingham-palota és a windsori kastély átépítése. A király anyagi hozzájárulásával jött létre a londoni Nemzeti Galéria és a King’s College London.

Tékozló, élvhajhász természete miatt apjával és feleségével, Braunschweig-Wolfenbütteli Karolinával rossz volt a viszonya, utóbbival csak egy évig élt együtt. Még azt is megtiltotta, hogy felesége (aki már korábban Itáliába költözött) részt vegyen a koronázási ünnepségeken és jogi ügyeskedéssel sikertelenül próbált elválni tőle.

Uralkodása nagy részében Lord Liverpool volt Nagy-Britannia miniszterelnöke. A miniszterek a király viselkedését önzőnek, felelőtlennek, megbízhatatlannak és kegyencei által könnyen befolyásolhatónak tartották. A kormány az uralkodó segítsége nélkül megnyerte a Napóleon elleni háborút, a bécsi kongresszuson a többi nagyhatalommal létrehozta az új európai rendet és igyekezett megoldani a háború utáni gazdasági és politikai problémákat. Az 1820-as évek végén kormánya nyomására György aláírta a katolikusok egyenjogúsításáról hozott törvényt, amit egyébként ellenzett. Egyetlen törvényes gyermeke, Sarolta 1817-ben elhunyt, így a király halála után öccse, IV. Vilmos követte a brit és hannoveri trónon.