Ki randizott Frances Villiers-szel?

Frances Villiers (St James’s, 1753. február 25. –‎ Cheltenham, 1821. július 23.) Jersey grófnéje, Dr. Philip Twysden tiszteletes és második felesége, Frances Carter második leánya. Édesapja még Frances születése előtt, 1752. november 2-án elhunyt. Özvegye, aki szintén Frances, újból férjhez ment, ezúttal saját első unokatestvéréhez, James Johnston skót államtitkárhoz, akinek ő már a harmadik felesége volt. Frances 1770 tavaszán, körülbelül egy hónappal 17. születésnapja után hozzáment az akkor 34 esztendős George Bussy Villiers-hez, Jersey 4. grófjához.

A párnak összesen tíz gyermeke született házasságuk 35 éve során:

• Charlotte Anne (1771–1808), ő 1789. július 11-én nőül ment a nála négy évvel idősebb Lord William Russell-hez, a brit parlament egyik befolyásos képviselőjéhez, akinek hét gyermeket szült házasságuk 19 éve alatt.
• Anne Barbara Frances (1772–1832), ő 1791-ben hozzáment a nála 8 évvel idősebb William Henry Lambton-hoz, aki ugyancsak a brit parlament politikusa volt. Házasságukból több gyermek is született, köztük John Lambton, aki később Durham 1. grófja lett. 1797. november 30-án a férj elhunyt, Anne pedig újból férjhez ment, ezúttal ifjabb Charles Wyndham-hez, Egremont 2. grófjának fiához.
• George Child (1773. augusztus 19 - 1859. október 3.), később Jersey 5. grófja, ő 1804. május 23-án a 19 éves Sarah Sophia Fane grófnőt vette el feleségül, aki hét gyermekkel (György, Ágost János, Frigyes Vilmos, Ferenc János Róbert, Sára Friderika Karolina, Klementina Auguszta és Adél Korizánde Mária) ajándékozta meg férjét házasságuk 55 éve során
• Caroline Elizabeth (1774. december 16 – 1835. június 16.), ő a nála 6 évvel idősebb Henry Paget (Anglesey 1. márkija) felesége lett 1795. július 5-én, akinek nyolc örököst (Karolina, Henrik, Johanna, Georgina, Auguszta, Vilmos, Ágnes és Artúr) szült házasságuk 14 éve alatt, ám frigyük 1809-ben válással végződött. Caroline újból férjhez ment, ezúttal a 42 esztendős George Campbell (Argyll 6. hercege) lett a hitvese 1810. november 29-én, gyermekük azonban nem született. Henry Paget is újraházasodott, másodjára a 29 éves, négy gyermekes, elvált asszony (Lord Henry Wellesley volt felesége), Charlotte Cadogan grófnő lett a hitvese, aki még további 10 gyermeket (Emily, Clarence, Mary, Alfred, George, Adelaide, Albert, Eleanor és Albert) szült a férfinak házasságuk 42 éve alatt.
• Georgiana, ő fiatalon elhunyt
• Sarah, ő 1779-ben született, és 1799-ben hozzáment Charles Nathaniel Bayley-hez
• William Augustus Henry (1780–1813), ő sosem nősült meg, és Amerikában halt meg, miután felvette a Mansel vezetéknevet 1802-ben, Louisa Barbara Mansel (George Venables-Vernonnak, Vernon 2. bárójának felesége) végakarata szerint, aki gyermektelenül hunyt el, még 1776 januárjában.
• Elizabeth, ő 1810-ben, hajadonként halt meg
• Frances (1786–1866)
• Harriet (1788–1870), ő az akkor 23 esztendős Richard Bagot főtisztelendő úr hitvese lett 1806-ban, akinek tizenkét gyermeket (nyolc fiú és négy lány) szült házasságuk 48 éve alatt

Frances férje 1769-től III. György brit király belső inasa, 1795-ben pedig George Villiers lett a wales-i herceg főlovászmestere.

A későbbi IV. György brit király 1793-ban viszonyt kezdett a nővel. György 1795. április 8-án elvette Caroline of Brunswick-ot. A házasság boldogtalan volt, György pedig továbbra is több szeretőt tartott, köztük Francis-t. 1803 körül megingott a trónörökös Frances iránti vitathatatlan rajongása. A wales-i herceg végül szakított Jersey grófnéval, új kegyencnője, Isabella Ingram kedvéért.

Férje 1805. augusztus 22-én meghalt. Fia évi 3500 fontot juttatott az asszonynak, hogy az továbbra is fenntarthassa a rangjához illő életkörülményeit. A férfi sokszor kifizette anyja felhalmozott adósságait, ám Frances ennek ellenére sem bánt körültekintően a pénzzel. Az özvegy grófné 1821. július 25-én, 68 esztendős korában halt meg, Cheltenham-ben. Middleton Stoney-ban helyezték őt végső nyugalomra, a Villiers család közös kriptájában.

IV. György, teljes nevén George Augustus Frederick of Hanover (Szent Jakab-palota, 1762. augusztus 12. –‎ windsori kastély, 1830. június 26.) Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságának, valamint a Hannoveri Királyság uralkodója 1820-tól 1830-as haláláig. 1811-től elmebeteg apja, III. György helyett volt régensherceg.

IV. György kicsapongó, extravagáns életmódot folytatott, lelkes támogatója volt az új divatirányzatoknak; "Anglia első úriemberének" is hívták. Róla nevezték el az 1810-es évek új építészeti és stílusirányzatát régenskorszaknak (Regency). Az ő támogatásával épült John Nash tervei alapján a brightoni Királyi Pavilon, valamint a Buckingham-palota és a windsori kastély átépítése. A király anyagi hozzájárulásával jött létre a londoni Nemzeti Galéria és a King’s College London.

Tékozló, élvhajhász természete miatt apjával és feleségével, Braunschweig-Wolfenbütteli Karolinával rossz volt a viszonya, utóbbival csak egy évig élt együtt. Még azt is megtiltotta, hogy felesége (aki már korábban Itáliába költözött) részt vegyen a koronázási ünnepségeken és jogi ügyeskedéssel sikertelenül próbált elválni tőle.

Uralkodása nagy részében Lord Liverpool volt Nagy-Britannia miniszterelnöke. A miniszterek a király viselkedését önzőnek, felelőtlennek, megbízhatatlannak és kegyencei által könnyen befolyásolhatónak tartották. A kormány az uralkodó segítsége nélkül megnyerte a Napóleon elleni háborút, a bécsi kongresszuson a többi nagyhatalommal létrehozta az új európai rendet és igyekezett megoldani a háború utáni gazdasági és politikai problémákat. Az 1820-as évek végén kormánya nyomására György aláírta a katolikusok egyenjogúsításáról hozott törvényt, amit egyébként ellenzett. Egyetlen törvényes gyermeke, Sarolta 1817-ben elhunyt, így a király halála után öccse, IV. Vilmos követte a brit és hannoveri trónon.