Ki randizott Grace Elliott-szel?

Grace Dalrymple Elliott (c. 1754 – 16 May 1823) was a Scottish courtesan, writer and spy resident in Paris during the French Revolution. She was an eyewitness to events detailed in her memoirs, Journal of my life during the French Revolution (Ma Vie sous la Révolution) published posthumously in 1859. She was mistress, first to the future George IV, by whom she is said to have borne an illegitimate daughter, and then to the Duke of Orléans. Elliott trafficked correspondence and helped condemned Royalists and members of the French nobility escape from the First French Republic during the Reign of Terror. She was arrested several times but managed to avoid the guillotine, and was released following the military coup that ended the Terror and resulted in the execution of Robespierre.

In the acclaimed but widely controversial 2001 film adaptation of her memoirs by French New Wave director Éric Rohmer as The Lady and the Duke, Grace Elliot was played by English actress Lucy Russell.

IV. György (teljes nevén George Augustus Frederick of Hanover; London, 1762. augusztus 12. – Windsori kastély, 1830. június 26.) Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságának, valamint a Hannoveri Királyság uralkodója 1820-tól 1830-as haláláig. 1811-től elmebeteg apja, III. György helyett volt régensherceg.

IV. György kicsapongó, extravagáns életmódot folytatott, lelkes támogatója volt az új divatirányzatoknak; "Anglia első úriemberének" is hívták. Róla nevezték el az 1810-es évek új építészeti és stílusirányzatát régenskorszaknak (Regency). Az ő támogatásával épült John Nash tervei alapján a brightoni Királyi Pavilon, valamint a Buckingham-palota és a windsori kastély átépítése. A király anyagi hozzájárulásával jött létre a londoni Nemzeti Galéria és a King’s College London.

Tékozló, élvhajhász természete miatt apjával és feleségével, Braunschweig-Wolfenbütteli Karolinával rossz volt a viszonya, utóbbival csak egy évig élt együtt. Még azt is megtiltotta, hogy felesége (aki már korábban Itáliába költözött) részt vegyen a koronázási ünnepségeken és jogi ügyeskedéssel sikertelenül próbált elválni tőle.

Uralkodása nagy részében Lord Liverpool volt Nagy-Britannia miniszterelnöke. A miniszterek a király viselkedését önzőnek, felelőtlennek, megbízhatatlannak és kegyencei által könnyen befolyásolhatónak tartották. A kormány az uralkodó segítsége nélkül megnyerte a Napóleon elleni háborút, a bécsi kongresszuson a többi nagyhatalommal létrehozta az új európai rendet és igyekezett megoldani a háború utáni gazdasági és politikai problémákat. Az 1820-as évek végén György kormánya nyomására aláírta a katolikusok egyenjogúsításáról hozott törvényt, amit egyébként ellenzett. Egyetlen törvényes gyermeke, Sarolta 1817-ben elhunyt, így a király halála után öccse, IV. Vilmos követte a brit és hannoveri trónon.

Arthur Annesley, 1st Earl of Mountnorris FRS (7 August 1744 – 4 July 1816) was an Irish peer.

He was the son of Richard Annesley, 6th Earl of Anglesey, and Juliana Donovan, Countess of Anglesey, who belonged to the junior sept of the O'Donovans of Clan Loughlin, the Donovans of Ballymore in County Wexford. She was initially rumoured to be of lower birth, the ancient pedigrees of some Irish families not being widely known in the English-speaking world at that time, and hers deriving from a remote region of Ireland, the Barony of Carbery. Countess Juliana was the great-great-great-granddaughter of Donel Oge na Cartan O'Donovan, the 1st Lord of Clan Loughlin to hold his territories from the Crown, from 1616 (see surrender and regrant).

He succeeded to the title of 6th Baron Altham, of Altham, in County Cork, and to the title of 8th Viscount Valentia upon his father's death on 14 February 1761.

On 22 April 1771, the House of Lords decided that his claim to his father's English titles was not valid, and that therefore these titles had become extinct on his father's death in 1761. He was created 1st Earl of Mountnorris [Ireland] on 3 December 1793.

Louis-Philippe (Lajos Fülöp) II. Joseph de Bourbon, Orléans hercege (Saint-Cloud, 1747. április 13. – Párizs, 1793. november 6.), a Bourbon-ház orléans-i ágából származó francia királyi herceg prince de sang), születésétől 1752-ig Montpensier hercege, 1752-től Chartres hercege, 1776–78 között a francia királyi hadiflotta ellentengernagya, majd a könnyűlovasság tiszteletbeli tábornoka. I. Lajos Fülöp francia király édesapja. A forradalom után Philippe Égalité polgártársként a Nemzeti Konvent képviselője, XVI. Lajos perében a király kivégzésére szavazott. A jakobinus diktatúra alatt mégis halálra ítélték és kivégezték. A régebbi magyar sajtóban és történelmi irodalomban gyakran Égalité Fülöp, Egyenlőség Fülöp néven is említik.