Ki randizott III. Napóleon francia császár-szel?

III. Napóleon (született: Charles Louis Napoléon Bonaparte; Párizs, Első Francia Császárság, 1808. április 20. – Chislehurst, Kent, Nagy-Britannia, 1873. január 9.), előbb Franciaország elnöke 1848 és 1852 között, majd a franciák császára 1852-től. 1870. szeptember 4-én fosztották meg hatalmától, miután Sedannál vereséget szenvedett a poroszoktól és fogságba esett. Ő volt a francia történelem első elnöke, harmadik császára, egyben utolsó monarchája.

Uralkodását megelőzően Louis Napoléon Bonaparte néven volt ismeretes, a korabeli magyar sajtóban Napóleon Lajos néven szerepelt. Párizsban született Louis Bonaparte holland király és Hortense de Beauharnais harmadik fiaként. Nagybátyja, I. Napóleon császár bukását követően sokáig száműzetésben élt, majd miután visszatérhetett hazájába, uralkodóháza és a bonapartisták vezetője lett. Louis Napoléon vált a Második Francia Köztársaság első – és egyetlen – elnökévé, miután megnyerte az 1848-as elnökválasztást. Mivel az alkotmány értelmében nem választhatták újra, így 1851 decemberében erőszakkal magához ragadta a hatalmat, majd „a franciák császárának” kiáltotta ki magát, ezzel megalapítva a Második Francia Császárságot, ami egészen 1870-ig állt fenn a vezetése alatt.

A népszerű császár modernizálta országa mezőgazdaságát és vasúthálózatát, korszerűsítette a bankrendszert, Nagy-Britanniával szabadkereskedelmi megállapodást ütött nyélbe. Szociális reformjai között szerepelt a munkások szervezkedési és sztrájkjogának biztosítása, valamint a nők egyetemre való jogának lehetővé tétele is. Uralkodása alatt épültek ki Haussmann báró vezénylete alatt Párizs ma is ismert széles sugárútjai és parkjai. Külpolitikája hatására országa újból nagyhatalommá lett: a krími háborúban a britekkel szövetkezve legyőzte az Orosz Birodalmat, majd a risorgimento támogatásával a szárd–francia–osztrák háborúban csapást mért Ausztriára, egyúttal országa annektálta Savoyát és Nizzát. A császár kiterjesztette a francia gyarmatbirodalmat, megkétszerezve annak területét, valamint országa haditengerészetét a világ második legnagyobbikájává tette.

1866-tól Napóleonnak Poroszország növekvő hatalmával kellett szembenéznie, ugyanis Otto von Bismarck porosz miniszterelnök és vezetése a német területek egyesítésére törekedett. 1870 júliusában a császár a francia közvélemény nyomására vonakodva ugyan de hadat üzent Poroszországnak. A francia hadsereg hamar vereséget szenvedett, Napóleon pedig Sedanban fogságba került. A porosz hadsereg ezt követően elfoglalta Párizst, a császárt és rendszerét megbuktatta és letaszította trónjáról, kikiáltva ezzel a Harmadik Köztársaságot. A német fogságból szabadulva, száműzetésbe vonult Nagy-Britanniába, ahol 1873-ban halt meg egy műtét következtében.