Ki randizott Alfred Douglas-szel?

Alfred Douglas, né à Powick dans le Worcestershire le 22 octobre 1870 et mort à Lancing dans le Sussex de l'Ouest le 20 mars 1945, est un poète anglais, fils de John Douglas, 9^e marquis de Queensberry.

Il est notamment connu pour sa relation avec l'écrivain Oscar Wilde, les deux affichant en public leur attirance pour les hommes. Le marquis de Queensberry, désapprouvant cette relation, provoque Wilde à plusieurs reprises, entraînant le « scandale Queensberry » et le procès qui s'est ensuivi, perdu par Wilde.

Alfred Bruce Douglas est aussi le neveu de Florence Dixie, née Florence Douglas, voyageuse, correspondante de guerre et militante féministe britannique, et de Lord Francis Douglas qui décéda lors de la première ascension du Cervin.

Oscar Wilde (teljes nevén Oscar Fingal O’Flahertie Wills Wilde) (Dublin, 1854. október 16. – Párizs, 1900. november 30.) ír költő, író, drámaíró. Sikereit elsősorban könnyed, elegáns stílusának és sziporkázó szellemességének, paradoxonjainak köszönhette.  

Ahogy azt az Új Magyar Lexikon (1962) megállapítja, életművéből leginkább a cselekményt ötletesen bonyolító, szellemes párbeszédekkel, aforizmákkal teli vígjátékai: a Lady Windermere legyezője (1893), az Eszményi férj (1895) és a Bunbury (1895) bizonyultak maradandónak, illetve a Dorian Gray című, fantasztikus ötletre épülő regénye (1891), valamint a felnőttek számára írt, költői szépségű A boldog herceg című meséje (1888).

A Világirodalmi Kisenciklopédia Wilde-ról mint az angol l’art pour l’art (aesthetic movement) legjelentősebb képviselőjéről emlékezik meg. Úgy véli, hogy világirodalmi rangját vígjátékai s elbeszélései mellett A readingi fegyház balladája című, börtönélményeiből fakadó költeménye (1898) és megrázó önvallomása, a De profundis (1905) adja meg.

A Magyar Nagylexikon (2004) azt emeli ki Wilde-dal kapcsolatban, hogy művei a 19. század végi esztétizmus, "a szépség" művészeteszménye jegyében születtek.

A Világirodalmi Lexikon pedig Wilde (1994) sokoldalúságára helyezi a hangsúlyt. Rámutat, hogy Wilde szinte minden műfajban kipróbálta tehetségét, és szinte minden műfajban figyelemre méltó, nagysikerű művekkel lépett a közönség elé. Legjobb műveiben egy gazdag intellektus nyelvi bravúrjai mellett a jellem- és a helyzetkomikum adta lehetőségeket maradéktalanul kiaknázó szerzőt ismerhetünk meg.

Ma is áll rá a Világirodalmi arcképcsarnokban megfogalmazott értékítélet: „Főleg azok becsülik kevésre, akik nem olvassák. Akik olvassák, azok nemcsak kedvelik, de a századvég legnagyobbjai közt tartják számon.”

Ő volt az első író, aki azon, a saját korában dekadensnek, élvhajhásznak minősített erkölcsök szerint élt, amelyek a műveit is áthatják. Azok közé a művészek közé tartozott, akik életüket könyveiknél fontosabb alkotásnak tartották. Egy kínos botrány kapcsán kiderült vonzalma saját neméhez, melyet követően Wilde neve évtizedekig tabu lett, hazája kitaszította. A csillogás után a kegyetlen börtönvilág sötétje következett.

James Joyce viszont egy 1909-es cikkében már mártírként emlegette Wilde-ot, nyolcvan évvel később pedig Terry Eagleton Szent Oscar című darabja még tovább ment a felmagasztalásában.

Napjainkra Oscar Wilde egyértelműen a homoszexuálisok egyik legnagyobb ikonjává emelkedett.