Ki randizott Oscar Wilde-szel?

Oscar Wilde (teljes nevén Oscar Fingal O’Flahertie Wills Wilde) (Dublin, 1854. október 16. – Párizs, 1900. november 30.) ír költő, író, drámaíró. Sikereit elsősorban könnyed, elegáns stílusának és sziporkázó szellemességének, paradoxonjainak köszönhette.  

Ahogy azt az Új Magyar Lexikon (1962) megállapítja, életművéből leginkább a cselekményt ötletesen bonyolító, szellemes párbeszédekkel, aforizmákkal teli vígjátékai: a Lady Windermere legyezője (1893), az Eszményi férj (1895) és a Bunbury (1895) bizonyultak maradandónak, illetve a Dorian Gray című, fantasztikus ötletre épülő regénye (1891), valamint a felnőttek számára írt, költői szépségű A boldog herceg című meséje (1888).

A Világirodalmi Kisenciklopédia Wilde-ról mint az angol l’art pour l’art (aesthetic movement) legjelentősebb képviselőjéről emlékezik meg. Úgy véli, hogy világirodalmi rangját vígjátékai s elbeszélései mellett A readingi fegyház balladája című, börtönélményeiből fakadó költeménye (1898) és megrázó önvallomása, a De profundis (1905) adja meg.

A Magyar Nagylexikon (2004) azt emeli ki Wilde-dal kapcsolatban, hogy művei a 19. század végi esztétizmus, "a szépség" művészeteszménye jegyében születtek.

A Világirodalmi Lexikon pedig Wilde (1994) sokoldalúságára helyezi a hangsúlyt. Rámutat, hogy Wilde szinte minden műfajban kipróbálta tehetségét, és szinte minden műfajban figyelemre méltó, nagysikerű művekkel lépett a közönség elé. Legjobb műveiben egy gazdag intellektus nyelvi bravúrjai mellett a jellem- és a helyzetkomikum adta lehetőségeket maradéktalanul kiaknázó szerzőt ismerhetünk meg.

Ma is áll rá a Világirodalmi arcképcsarnokban megfogalmazott értékítélet: „Főleg azok becsülik kevésre, akik nem olvassák. Akik olvassák, azok nemcsak kedvelik, de a századvég legnagyobbjai közt tartják számon.”

Ő volt az első író, aki azon, a saját korában dekadensnek, élvhajhásznak minősített erkölcsök szerint élt, amelyek a műveit is áthatják. Azok közé a művészek közé tartozott, akik életüket könyveiknél fontosabb alkotásnak tartották. Egy kínos botrány kapcsán kiderült vonzalma saját neméhez, melyet követően Wilde neve évtizedekig tabu lett, hazája kitaszította. A csillogás után a kegyetlen börtönvilág sötétje következett.

James Joyce viszont egy 1909-es cikkében már mártírként emlegette Wilde-ot, nyolcvan évvel később pedig Terry Eagleton Szent Oscar című darabja még tovább ment a felmagasztalásában.

Napjainkra Oscar Wilde egyértelműen a homoszexuálisok egyik legnagyobb ikonjává emelkedett.

Robert Baldwin Ross (25 May 1869 – 5 October 1918) was a British journalist, art critic and art dealer, best known for his relationship with Oscar Wilde, to whom he was a devoted friend, lover and literary executor. A grandson of the Canadian reform leader Robert Baldwin, and son of John Ross and Augusta Elizabeth Baldwin, Ross was a pivotal figure on the London literary and artistic scene from the mid-1890s to his early death, and mentored several literary figures, including Siegfried Sassoon. His open homosexuality, in a period when male homosexual acts were illegal, brought him many hardships.

Lord Alfred Bruce Douglas (22 October 1870 – 20 March 1945), also known as Bosie Douglas, was an English poet and journalist, and a lover of Oscar Wilde. At the University of Oxford, he edited an undergraduate journal, The Spirit Lamp, that carried a homoerotic subtext, and met Wilde, starting a close but stormy relationship. Douglas's father, John Douglas, 9th Marquess of Queensberry, abhorred it and set out to humiliate Wilde, publicly accusing him of homosexuality. Wilde sued him for criminal libel, but Queensberry produced witnesses who attested to the truth of his claim, and Wilde was later imprisoned. On his release, he briefly lived with Douglas in Naples, but they had separated by the time Wilde died in 1900. Douglas married a poet, Olive Custance, in 1902 and had a son, Raymond.

On converting to Catholicism in 1911, he repudiated homosexuality, and in a Catholic magazine, Plain English, expressed openly antisemitic views, but rejected the policies of Nazi Germany. He was jailed for libelling Winston Churchill over claims of World War I misconduct. Douglas wrote several books of verse, some in a homoerotic Uranian genre. The phrase "The love that dare not speak its name" appears in one (Two Loves), though it is widely misattributed to Wilde.