Ki randizott XIV. Lajos francia király-szel?

XIV. Lajos (ismert ragadványnevén: Nagy Lajos, franciául: Louis le Grand, vagy a Napkirály, franciául: le Roi Soleil; Saint-Germain-en-Laye, Franciaország, 1638. szeptember 5. – Versailles, Franciaország, 1715. szeptember 1.), Franciaország királya 1643-tól 1715-ben bekövetkezett haláláig. Összesen 72 éves és 110 napos uralkodásával minden idők legtovább hatalmon lévő szuverén uralkodójának számít. Uralkodóháza, a Bourbon-ház harmadik tagja volt a francia trónon.

Lajos, bár apja, XIII. Lajos 1643-as halálával már négy esztendős korától királynak számított, koronázására pedig 1654-ben került sor, régensként kezdetben édesanyja, Ausztriai Anna szolgált 1651-ig, majd a kormányzást Mazarin bíboros gyakorolta. Szuverén uralkodását a bíboros 1661-es halálával kezdte meg új főminisztere, Jean-Baptiste Colbert segítségével. Hatalmát a királyok isteni jogának szellemében gyakorolta, és egy központosított abszolút monarchia kiépítéséért dolgozott. Ugyanakkor a neki tulajdonított közismert anekdotát, miszerint „Az állam én vagyok!”, valójában sosem mondta. A kiskorúsága idején zajló Fronde felkelést leverte, ezzel a feudalizmus utolsó maradványait is felszámolta, mivel az arisztokráciát arra kényszerítette, hogy saját birtokai helyett az általa megálmodott versailles-i kastélyban éljenek. A fontainebleau-i ediktummal eltörölte a hugenották korábban, még nagyapja, IV. Henrik idején biztosított jogait, ezzel lényegében felszámolta a protestantizmust az országban.

Hosszú uralkodása alatt a Francia Királyság Európa vezető hatalmává vált, rendszeresen érvényesítve katonai erejét. A spanyolokkal vívott háború (1635–59) végig kísérte gyermekkorát, regnálása alatt pedig három nagy kontinentális katonai konfliktust is vívott: a holland háborút (1672–79), valamint a pfalzi örökösödési (1688–97) és spanyol örökösödési háborút (1701–14), de rövidebb háborús konfliktusokat is indított, mint amilyen a devolúciós (1667–68) és az egyesítési háborúk (1683–84) voltak. Külpolitikáját egész uralkodása alatt a hadviselés határozta meg: személyes ambíciói révén kívánt dicsőséget szerezni országának, míg békeidőben a következő háborúra készítette fel haderejét. Háborúit olyan jelentős hadvezérek és tábornokok vezényelték, mint Turenne marsall, Vauban márki és Condé hercege.

XIV. Lajos uralkodása jelentősen befolyásolta Európa történelmét, rendszere mintául szolgált minden abszolutista uralkodó számára és ma is a központosított államhatalom elsődleges példája. Regnálása alatt vette kezdetét a francia gyarmatbirodalom kiépülése, továbbá a művészetek pártfogójaként olyan személyek mecénása volt, mint Bossuet, Molière, Jean Racine, valamint Charles Le Brun, Jean-Baptiste Lully és André Le Nôtre. Kezdeményezésére épült a Canal du Midi, továbbá ő alapította a Francia Természettudományi Akadémiát is.

Françoise Thérèse de Voyer de Dorée, känd som Mademoiselle de Dorée, född före 1681, död efter 1712, var en fransk hovdam. Hon är känd för att ha haft en kärleksaffär med Ludvig XIV strax efter Fontanges död år 1681.

Marie-Antoinette de Rouvroy, comtesse d'Oisy, även känd som Mademoiselle de Rouvroy, född 1660, död efter 1721, var en fransk aristokrat. Hon var mätress till kung Ludvig XIV av Frankrike under år 1681.

Hon var dotter till Pierre de Rouvroy, seigneur de Puys (1617-1674) och Ursule de Gontery (1623-1685).

Hon var hovfröken till kungens svägerska Elisabeth Charlotte av Pfalz mellan 1690 och 1694. Hon avslutade sin anställning när hon gifte sig med Jean -Eustache de Tournay d'Assignies, greve av Oisy (d. 1716). Hon nämns 1721, då regenten fortsatt utbetalade hennes hovpension.

Hon beskrivs i Saint-Simons memoarer.

Catherine-Henriette Bellier, baroness de Beauvais (French pronunciation: [katʁin ɑ̃ʁjɛt bɛlje]; Poitou, 1614 – 7 June 1689 in Arrou), was a French courtier, best remembered as the first mistress of King Louis XIV of France.

Marie-Élisabeth de Ludres, más néven Isabelle de Ludres (Ludres, Lotaringia, 1647. – Nancy, 1726. január 28.); XIV. Lajos francia király egyik szeretője.

Bonne de Pons d'Heudicourt (Poitou, 1641 - Parijs/Versailles, 1709 was een Franse edelvrouwe en maîtresse van koning Lodewijk XIV van Frankrijk.

Maria Mancini, księżna Colonna (ur. 28 sierpnia 1639 w Rzymie, zm. 8 maja 1715 w Pizie) – trzecia z pięciu sióstr Mancini, córek barona Michele Lorenzo Mancini i Geronimy Mazarini. Była siostrzenicą kardynała Jules'a Mazarina.

Kiedy w 1650 zmarł ojciec Laury, jej matka przeniosła się z córkami z Rzymu do Paryża. Miała nadzieję, że jej wpływowy brat kardynał pomoże dziewczynkom w znalezieniu dobrze urodzonych mężów. Ich kuzynki Martinozzi również przeniosły się do Francji w tym samym czasie – również, aby zawrzeć świetne małżeństwa. Ich uroda i zainteresowanie samego króla Ludwika XIV szybko spowodowały, że znalazły się one w centrum zainteresowania całego dworu. Wszystkie te panny nazywano na dworze Mazarinettes – Mazarinietki:

• Laura Mancini (1636–1657), poślubiła Ludwika II Burbona, księcia Vendôme
• Anna Maria Martinozzi (1637–1672), poślubiła Armanda Burbona, księcia de Conti
• Olimpia Mancini (1638–1708), poślubiła Eugeniusza Maurycego Sabaudzkiego, hrabiego Soissons
• Laura Martinozzi (1639–1687), poślubiła Alfonsa IV d’Este, księcia Modeny
• Hortensja Mancini (1646–1699), poślubiła Armanda Karola de la Porte de La Meilleraye, który otrzymał tytuł księcia Mazarin
• Maria Anna Mancini (1649–1714), poślubiła Godefroya Maurycego de La Tour d'Auvergne, księcia Bouillon

Jej braćmi byli: Paweł, Filip i Alfons.

Louise de La Vallière (született: Louise Françoise de La Baume Le Blanc; Tours, Francia Királyság, 1644. augusztus 6. – Párizs, Francia Királyság, 1710 . június 7. ), Vaujours hercegnője, udvarhölgy, XIV. Lajos francia király hivatalos szeretője (franciául: maîtresse-en-titre).

Gramont-i Sarolta Katalin (1639 – Párizs, 1678. június 4.), Monaco (uralkodó) hercegnéje, XIV. Lajos francia király ágyasa.

Marie-Rosalie de Piennes, marquise de Châtillon, född 1665, död 1735, var en fransk hovdam. Hon var mätress till kung Ludvig XIV av Frankrike under år 1682.

Hon var dotter till Antoine de Brouilly, marquis de Piennes (1611-1676) och Françoise Godet (1630-1678). Hon gifte sig 1685 med Alexis-Henri, marquis de Châtillon (1650-1737). Hon separerade från sin make 1693.

Hon var dame d’atours åt kungens svägerska mellan 1689 och 1706. Hon gick i pension på egen begäran 1735.

Claude de Vin más néven Mademoiselle des Oeillets (Provence, 1637 körül – Párizs, 1687. május 12. (vagy május 18.); francia kisasszony, udvarhölgy, XIV. Lajos francia király (1638–1715) egyik szeretője.

Julie de Bourbon, Mademoiselle de Châteaubriant, född 1668, död 1710/1723, var en fransk aristokrat. Hon var mätress till kung Ludvig XIV av Frankrike under år 1683.

Anne-Julie de Rohan-Chabot (1648. – Párizs, 1709. február 4., ), más néven Madame de Frontenay, házassága révén Soubise hercegnéje, XIV. Lajos francia király egyik ágyasa.

Marie-Madeleine Agnès de Gontaut Biron, Marquise de Nogaret, även känd som Mademoiselle de Biron, född 1653, död 1724, var en fransk hovfunktionär. Hon var mätress till Ludvig XIV 1680-1683.

Anne-Madeleine de Conty d'Argencourt est née en 1637, baptisée le 20 septembre 1641 à Montpellier et morte le 8 janvier 1718. Elle est l'une des maîtresses de Louis XIV.

Elle lègue à sa mort son immeuble à Montpellier à l'Œuvre des Sœurs de la Miséricorde, dont elle était membre.

Marie Angélique de Scoraille de Roussille, Fontanges hercegnő (Cropières, 1661. – Párizs, Port-Royal apátság, 1681. június 28.); francia nemes kisasszony, udvarhölgy, XIV. Lajos francia király szeretője.

Olimpia Mancini, condesa de Soissons (11 de julio de 1638-9 de octubre de 1708), fue la segunda de las cinco famosas hermanas Mancini, quienes junto con dos de sus primas Martinozzi fueron conocidas en la corte de Luis XIV como las Mazarinettes, debido a que su tío, el cardenal Mazarino, era primer ministro del rey. Olimpia se vio envuelta en varias intrigas en la corte, incluyendo el conocido como asunto de los venenos, que provocó su expulsión de Francia.

Françoise Athénaïs de Rochechouart de Mortemart (Lussac-les-Châteaux, Francia Királyság, 1640. október 5. – Bourbon-l’Archambault, Francia Királyság, 1707. május 27.), Montespan márkiné, ismertebb francia nevén Madame de Montespan, XIV. Lajos francia király közismert hivatalos szeretője (maîtresse-en-titre) 1667 és 1681 között, akitől hét gyermeke is született. Barbara Palmer, II. Károly angol király szeretőjének közvetlen kortársa.

A márkiné Mortemart hercegének leányaként az egyik legrégebbi francia nemesi ház, a Rochechouart család leszármazottja. Már kortársai is „Franciaország igazi királynője” néven emlegették XIV. Lajos királyra és a versailles-i udvarra gyakorolt hatása miatt. Kegyencnővé válása 1667 körül kezdődött, amikor először táncolt a királlyal egy, a Louvre palotában rendezett estélyen, melyet a király öccse, I. Fülöp orléans-i herceg, a Monsieur rendezett. Befolyása egészen az 1680-as évek elejéig, az egész Franciaországot megrázó elhíresült méregügyig (l’affaire des poisons) tartott, amelyben féltehetően a márkiné is részt vett.