Ki randizott Zoé Talon-szel?

XVIII. Lajos Bourbon-házi francia király későbbi szeretője 1785. augusztus 5-én, Franciaország Le Boullay-Thierry nevű kommunájában, Antoine Omer Talon és Jeanne-Louise-Henriette Genet leányaként.

1802-ben a 17 éves Zoé nőül ment Baschi du Cayla grófhoz, akinek egy fiút (Ugolin) és leányt (Ugoline) szült, ám házasságuk szerencsétlenül véget ért, útjaik különváltak, amikor a férfi fülébe jutott a szóbeszéd neje hűtlenségéről XVIII. Lajos királlyal. (Viszonyuk körülbelül 1820-ban vette kezdetét, amikor még az uralkodó is házas volt. 1771. május 14-én a 15 éves Lajos Szaniszló Xavér, aki akkor még csak Provence grófja volt, feleségül vette az akkor 17 esztendős Mária Jozefin szardíniai hercegnőt, a Szavojai-dinasztia tagját, akinek apjából két évvel később III. Viktor Amádé néven Szardínia királya lett. A frigy állítólag három évig elhálatlan maradt, a rosszmájú pletykák szerint Lajos impotenciája miatt. Egyesek szerint valójában azért nem hált együtt eleinte Mária Jozefin-nel, mert taszította őt a hercegnő rút külseje. 1774-ben azonban csoda történt, úgy tűnik Lajos legyőzte szexuális idegenkedését neje iránt, és teherbe ejtette az asszonyt, ám a gyermek sajnos nem született meg, mert a grófné elvetélt. 1781-ben Mária Jozefin újból várandós lett, csakhogy ismét elveszítette a magzatot, így a házasság már véglegesen gyermektelen maradt.)

1821-ben Lajos megvásárolta szeretője számára a Párizs északi részén fekvő Saint-Ouen Kastélyt, ami Zoé rezidenciája maradt élete végéig. A házat a híres és elismert építész, Jacques-Marie Huvé tervezte meg és építette újjá.

1795. június 11-től 1824. szeptember 16-ig jogilag Lajos viselte a francia koronát, ám uralmát beárnyékolta közben az első és a második Direktórium (1795. augusztus 22 - 1796. szeptember 4., s 1796. szeptember 4 - 1799. november 9-10.) és utána I. (Bonaparte) Napóleon francia császár trónra kerülése, aki 1804. május 18. és 1814. április 11. valamint 1815. március 20. és 1815. június 22. között ült az ország trónján.

Ténylegesen csak akkor (1814. április 11 - 1815. március 20.) lehetett király, amikor Napóleont a hű royalista, Bourbon-párti hadsereg megfosztotta hatalmától, s Elba szigetére száműzte. Csakhogy a trónfosztott császár furfangos módon megszökött száműzetéséből, s néhány megmaradt, hűséges katonájával együtt visszatért Párizsba, ahol a francia nép örvendezve fogadta őt, ugyanis a gőgös és rosszul kormányzó XVIII. Lajos egyáltalán nem volt közkedvelt személyiség az egyszerű emberek szemében. Napóleon 1815. június 22-ig tudta csak megtartani koronáját, ugyanis Lajos ellentámadásba lendült, s ezúttal végleg sikerült száműznie Bonapartét, aki az ő utasítására, Szent Ilona szigetére költözött, az Atlanti-óceán közepére, távol minden emberi civilizációtól.

Miután örökre megszabadult riválisától, Lajos végre megkezdhette tényleges uralkodását Franciaországban, ami 1815. június 22-től a király haláláig, vagyis 1824. szeptember 16-ig tartott. (Lajos hitvese, Mária Jozefin királyné már 1810. november 13-án, 57 évesen elhunyt. Az uralkodó többé nem nősült újra, s gyermekei sem születtek már, ezért a trónon öccse, Károly Fülöp, Artois grófja követte őt, X. Károly néven.)

Lajos halála után Zoé figyelme a mezőgazdaság, azon belül is az állattenyésztés felé fordult, s sikeresen létrehozott egy új birkafajtát, mely az ő tiszteletére a ,,Zoé" nevet kapta. (Az új juhfaj ,,ősapja" az a hosszú szőrű, núbiai tenyészkos volt, melyet a grófné még Muhammad Ali-tól, Egyiptom alkirályától kapott ajándékba.)

Ezen kívül befektetett egy Savonneire nevű szőnyeg-manufaktúrába is, egész addig, míg a gobelin megjelenése a textilpiacon el nem lehetetlenítette ezt a régi iparágat 1826-ban. A grófné 1852. március 19-én, 66 éves korában hunyt el, a Saint-Ouen Kastélyban.

Anne Jean Marie René Savary, 1st duc de Rovigo (26 April 1774 – 2 June 1833) was a French military officer and diplomat who served in the French Revolutionary Wars, the Napoleonic Wars and the French invasion of Algeria. He was Minister of Police between 1810 and 1814.

XVIII. Lajos (Versailles, Franciaország, 1755. november 17. – Párizs, Franciaország, 1824. szeptember 16.), a napóleoni háborúkat követően a visszaállított Francia Monarchia királya 1814 áprilisától 1824 szeptemberében bekövetkezett haláláig – leszámítva Bonaparte Napóleon 1815. március és július közötti száznapos visszatérését. Uralkodása alatt született a miniszterelnökének, Talleyrand hercegnek tulajdonított mondás, miszerint „a Bourbonok semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek”.

Franciaország trónjára lépéséig a Provence grófja címet viselte, megszólítása a Monsieur volt. Ő volt XVI. Lajos, az ancien régime utolsó királyának legidősebb öccse. A francia forradalom során 1792 őszén megdöntötték az abszolút monarchia intézményét és kikiáltották a köztársaságot, nem sokkal ezt követően, 1793 januárjában pedig guillotine által kivégezték fivérét. A royalisták a meggyilkolt király fiát XVII. Lajos néven királynak ismerték el, tényleges hatalommal azonban sosem rendelkezett, mivel a kisgyermek a forradalmárok fogságában volt, ahol 1795 júniusában – betegség következtében – el is hunyt. Lajos előbb régenssé, majd unokaöccse halálát követően királlyá nyilvánította magát.

1791 nyarán elmenekült az országból és Bonaparte Napóleon uralma alatt száműzetésben élt többek között Poroszországban, Nagy-Britanniában és Oroszországban. Amikor a hatodik koalíció 1814-ben legyőzte a császárt, Lajos hivatalosan is király lett és elfoglalhatta a francia trónt. Napóleon 1815 tavaszán azonban visszatért és száz nap erejéig visszaállította uralmát, amely következtében Lajos újból elhagyta országát. A nyár folyamán a császár döntő vereséget szenvedett, ezzel Lajos végleg visszatért trónjára.

XVIII. Lajos összességben tíz évet uralkodott. A Bourbon-restauráció során az ország alkotmányos monarchia lett, a király előjogait jelentősen korlátozta az 1814-ben elfogadott alapokmány. Regnálása alatt országa az aix-la-chapelle-i kongresszuson (1818) az ötös szövetség tagja lett, majd 1823-ban részt vett a spanyol forradalom leverésében. A mérsékelt, középutas politikára törekvő király kormányát elsőként Talleyrand, majd Richelieu herceg, Dessolles márki, Decazes herceg, végül Villèle gróf vezette. A feleségével, Savoyai Mária Jozefinával rossz viszonyban lévő Lajosnak nem születtek gyermekei, így 1824 szeptemberében bekövetkezett halála után az ultrakonzervatív öccse, Artois grófja követte a trónon. XVIII. Lajos volt az utolsó francia király, aki haláláig uralkodott.